A Ádám felhasználó összes verse >>>
Szétfújta egy szellő
Régen szép, nyári reggel köszöntött.
Szikkadt udvaromon egy hársfa volt.
Az ég tiszta volt, mégis dübörgött.
Halkan suttogott, aztán átkarolt.
Kezem fogta, s elkápráztatott...
Mintha nem is álmodtam volna úgy
szaladtam a harmatos réteken.
Nem nevetve, hisz ajkam szótlanul
szemlélte, a verbális plédeket,
miket, tudta, elő vesz még egyszer...
Légüresem tündöklött, tiszta volt.
Csodálva néztem a kék eget is
Létezett,s úgy ragyogott, mint a hold
Elért egészen a végtelenig...
Aztán észbe kaptam...Reggeledik.
Azon az éjjel megtanultam azt,
hogy milyen egy máló, halvány álom,
S ágyamban elfeküdve megvakultan
rájöttem, hogy többé nem találom
az én inhalálóm... kínhalálom.
