A Hegedűs Tibor felhasználó összes verse >>>
Vágyam forradalma
Érzéseim már elhagytak,
S már nem tudom mi jó, mi rossz;
Mikor mit érezzek, ha már elfogadtak.
És csak én nem tudom elfogadni, mi körbe vesz, mi felkarol; annyira rossz!
Sok-sok bölcs és sok-sok értelem.
Felfoghatatlan, hogy mekkora az a végtelen.
Érezhetném, de már nem tudom.
Vágyaim felkavartak és már nem érzek semmit, mert hisz ez már forradalom!
Kitűzött céljaim, elérni nem nehéz.
Mikor elkezdeném, már a mélybe vész.
Sok-sok idő múlva, már annyira fájdalmas,
Nem lenne már erőm, hogy elmémre valaha is hass.
De valami annyira hajt. Nem képes feladni.
Belül annyira mart. Nem vagyok képes megadni,
Azt, ami van. Mi az éltető erőt adja.
A véremet ontja a vágyam forradalma!
Egy olyan világban, hol az élet végig bír minden évet.
Hol már porból születnek újjá elhunyt testeink.
Megbocsájtást nyernek, és mindig helyet adnak a szívnek,
Azok a tettek, miért új vágyakhoz jutnak lelkeink.
S talán véget vetnek egyszer a gyilkos hajlamoknak.
Az agresszióvágy függők, kik a világnak mutatnak
Számos olyan dolgot, miért ők maguk arra büszkék.
S tudom, ha egyszer én teszem, hamarabb pokolra jutnék.
Kitűzött céljaim elérni nem nehéz.
Mikor elkezdeném, már rég a mélybe vész.
Sok-sok idő múlva, már annyira fájdalmas,
Nem lenne már erőm, hogy elmémre valaha is hass.
De valami annyira hajt. Nem képes feladni.
Belül annyira mart. Nem vagyok képes megadni
Azt, ami van. Mi az éltető erőt adja.
A véremet ontja, a vágyam forradalma!
