A Hegedűs Tibor felhasználó összes verse >>>
Mert vagy nekem!
Ismeretlen voltál, ismeretlen földi angyal.
Máshogy léptél, máshogy nevettél, játszottál a gondolatokkal.
Árnyék voltam én minden pillanatban,
De amit érzek, csak neked súgom meg halkan.
Lehetsz te angyal, vagy bárki más.
Annak látlak én, aminek senki más.
Keresem halkan a szárnyaim, hogy láss.
Reményként látlak, hogy van még kiút
Annak, aki már benned látja azt, aki megbújt.
Másnak érzel, de mi már egyek vagyunk,
Immár örökké közös lesz a múltunk.
Csupán egy érzés, mi örökre a szívem mélyén
Ismeri el, hogy velem marad, még a szakadék szélén.
Csak te vagy, aki megért engem és segít, ha gond van.
Az vagy nekem, igen, a lelkem másik fele, mi nem néma, sem szótlan.
Mert te, aki a gyönyörű zöld szemével
Engem, egy borzalmas világtól rejt el.
Rettegnem így nem kell, hiszen tudom,
Te mellettem vagy, s ha nem így van, akkor én hazudom.
Vallathatsz te bárkit, én minden nap csak azért élek,
Angyal vagyok, hiszen szárnyam is van, hogy tudjam, bajod nem esik, s így nem félek.
Gyermek vagyok még, talán sosem növök fel, de sosem felejtem, amit most érzek.
Nem vagy más, csak az életem része.
Egyetlen, olyan lány, aki sohasem félve
Karomba búj, s onnan, tudom, megbízik bennem.
Ez, mi, ha szívből jön, örökké tart, mert én tartom a lángot,
Mert érted, ha tűzben is égek, megéri, mert így váltok valóra egy álmot.
