A Hegedűs Tibor felhasználó összes verse >>>
Egy égető érzés
Nem is tudod mit jelent egyetlen perc.
Miközben emberek halnak vagy élednek.
Nem tudod, hogy éppen mit tehetsz,
Ha az álmok csak úgy elvesznek.
Vérző szívek, megkínzott lelkek.
Bántó szavakkal éreztetik, hogy
Élő halottként merre mehetnek.
Hogy egy életben hogyan terem folt.
Egy égető érzés, mely szívemben lobban.
És én tudom, hogy melletted érzem legjobban.
Ez a forróság mi köztünk szikraként tombolt
És idővel már egy birodalmat rombolt!
Remegő kéz és finom tapintás,
Mit érzek mikor hozzám érsz.
S még mikor csak a szemedet láttam
Úgy éreztem, hogy félsz.
Félsz attól, hogy más ölel majd,
Attól, hogy a szívem másé lesz majd!
És, hogy az álmod már köddé foszlik,
Másfelé visz e tévhit.
De miért hiszed azt, hogy érdekel ez?
Csak érted élek, irántad érzek, s mi lesz
Azt nem tudom még, a múlt ami rég
Elveszett emlék s már a jelen a tét.
Egy égető érzés, mely szívemben lobban.
És én tudom, hogy melletted érzem legjobban.
Ez a forróság mi köztünk szikraként tombolt
És idővel már egy birodalmat rombolt!
Nem tudom miért van ez így?
Hogy amit érzek mást aligha érint.
Csak te vagy bennem, aki mindennél többet ér.
Téged ringat egy éltető illat, mitől hevesen forr a vér!
Egy égető érzés, mely szívemben lobban.
És én tudom, hogy melletted érzem legjobban.
Ez a forróság mi köztünk szikraként tombolt
És idővel már egy birodalmat rombolt!
