A Hegedűs Tibor felhasználó összes verse >>>
Itt él bennünk
Hallgasd csöndesen, mit suttog az életem.
Nézz rám erősen, s meglátod mi a végzetem.
Élet-halál között lebegve létezem.
Célom útba ütközött, így életem mérgezem.
Olyan jó érzés szabadnak lenni,
Fájdalom, ettől csak úgy elszakadni.
Mert nem lehet mindig csak félve élni,
Legszebb álmunk a mélybe tiporni.
Itt él bennünk egy vágy, mit érzünk.
Megkönnyíti a létezésünk.
Meggyógyítja azt, amitől mi vérzünk;
Erőt ad az ellen, amitől mi félünk.
Szeretetet adni, lopni és venni;
Mindez oly könnyű, ha van miben hinni.
Nehéz egy csatát úgy megvívni,
Hogy nem áll mögötted többé már senki.
Nézz reám büszkén, hogy legyen miért élnem.
Hogy ez a büszkeség felkaroljon engem.
Ne kelljen mindig attól rettegnem,
Hogy egyedül a mélyben örökre elvesztem!
Hallgasd meg szavam, hogy legyen mit elhinni!
Hazugság talán, de lehet még keresni,
Olyan álmokat, amiket véghez lehet vinni,
S ami egyszer örökre megtanít szeretni!
Itt él bennünk egy vágy, mit érzünk.
Megkönnyíti a létezésünk.
Meggyógyítja azt, amitől mi vérzünk;
Erőt ad az ellen, amitől mi félünk.
Szívben a sebek megmaradnak, de ettől vagyok oly teljes.
Nem engedi, hogy elszakadjak, amitől az életem már képes.
Az életem nagy része már dícső és fényes;
Az időm e világban már eléggé véges.
De nem hagyom, hogy elszakadj tőlem most még;
Te vagy nekem a föld és az ég, elhagyni semmit se szeretnék!
Alkotod az életem, eldöntöd a végzetem, tudom ezt rég.
Fáj tőle mindenem, nem bírom e kínt, most már végleg elég!
Mert itt él bennünk egy vágy, mit érzünk.
Megkönnyíti a létezésünk.
Meggyógyítja azt, amitől mi vérzünk;
Erőt ad az ellen, amitől mi félünk.
