A Kovácsné Kertész Ibolya felhasználó összes verse >>>
Kvarcszemek
Kvarcszemek
Életünk egy nagy üres üveg, amit hol
Sziklákkal, hol kaviccsal töltünk meg.
Sziklák és kavicsok, mind megannyi
Gondok, dolgok, amit tudásunk legjavával
Megoldani gondolunk. De ott a köztes,
Az üres rész, abba töltjük a parányi boldogságrészt.
Mint apró kvarcszemek, töltik ki
Az üres teret a boldogság homokszemek.
Oly parányiak, hogy szinte észrevétlenek,
De Te és én is tudjuk, mindnek van története.
Apró kicsi boldogságszemek, ma búcsút intek,
Ég veletek! Kezembe vettelek bennetek, de
Ujjaim között leperegtetek, és nem az én üvegembe.
Talán lesz még annyi időm, hogy élet-üvegemben
Betöltsem veletek a hiányzó teret.
