A Bukovenszki Gábor felhasználó összes verse >>>
Múlt és Jövő
Elteltek már hosszú évek,
Rögös utak s boldog percek!
Könnyek potyogtak, mosolyok ragyogtak,
De Szívünk elérte igazunkat!
Volt bú és bánat, érthetetlen vágyak,
De mindig volt mellette őszinte bocsánat!
Életem eddigi legszebb napja,
Mikor először kezed, a kezemet fogta!
Azóta eltelt kilenc hosszú év,
S még mindig érzem szívünk melegét!
Köszönöm hát neked, e boldog éveket,
Soha többé nem engedem el kezedet!
Melletted leszek jóban, s rosszban,
Szívemben e szerelem halhatatlan!
Tudom, hogy szíved mélyén ugyan ezt érzed,
És csodás lesz nekünk a hátra lévő élet!
Köszönöm Neked, s hálával tartozom,
Hogy álmaimat melletted álmodhatom!
Köszönöm azt is, hogy felnyitottad szemem,
Nincs többé vak képzeletem!
Bizalmam, s hitem, erős mint egy szikla,
Nincs vihar mi elfordíthatna!
Köszönöm Neked, kitartó hitedet,
S mindent felülmúló, igaz szerelmedet!
Nekem már csak te vagy, amíg csak élek,
Semmi szépet el nem feledek!
Megteszek mindent, s csak előre nézek,
Ne legyenek felettünk sötét fellegek!
Te egy Angyal vagy és én szeretlek Téged,
Elmémbe költözött esküvői képed!
Mikor először fogadtál örök hűséget,
S hittel, türelemmel a sírig kísérhet!
Búcsúzom e versel, e kilenc évtől,
Még többet remélek a szebb jövőtől!
Ígérem neked, hogy mindent megteszek,
Hogy még szebbé varázsoljam további életedet!
Sírok ha sírsz, s ha kell veled nevetek,
Fontosabb dolog nincs mit érezhetek!
S szeretném egyszer, egy réten üldögélve,
Gyermekeink ugrálnának kebleinkre!
Hogy öregen, s meg gyötörve, egy fotelben merengve,
Szemem előtt egy boldog család emléke lebegne!
