A Boday Krisztián felhasználó összes verse >>>
Egy testben (élsz) az ellenséggel…
I.
Sok meleg szirma
között
naponta
kúszott az ujjam,
csókoltam
szomorúan
festett arcát,-
mikor arcomra szórta
sok össze-vissza
illatos, tiszta
árnyát,-
merengtem(benne-kívüle)
szótlanul…
II.
Újra érezem,
(bennem)ébredez, remeg
gyermekszerelmem, kéklő
patak partján
ülünk ketten, hófehér
kezéhez ér kezem
dalt zúg halkan
éles sötét,
néma tér,
vonagló árnya
éji őrszem…
… drága ó-bor…
III.
Ha látják majd lágyságát,
asszonyságát, lányságát,-
meg nem kötheteém
emésztő súlyát
viselem,
egyedülisége csak
túlfinomult délibáb,-
régi arca bennem csak
a parazsat szítja,-súlyos serlege
sűrű mézét
nekem tartogatja,
belerengenek a falak…
