A Zilahi Kinga felhasználó összes verse >>>
Éjjeli merengés
Éjjel fél kettő múlt, a sötéten merengek,
S nézem a telepen az ablakarcú fényeket.
A fagyos szél pirosítja arcomat.
Álmatlan cikázik a sok gondolat.
Hetedik emelet,
Belátni a hegyeket.
Ki van még ébren és miért?Emberek.....
Van aki egyedül fekszik és képtelen elaludni,
Magányosan, némán álmodni.
Van akik szerelmeskednek,
Forró ölelésben elvesznek.
S vannak kik gyermeket dédelgetnek,
Kicsinyüknek altatót énekelnek.
S vagyok én....
Egy piciny pötty az univerzum peremén.
De nem láthatatlan, mégsem szembetűnő,
Se ez az apró fáklya kis lélek Önmagán majd túlnő.
