A Thándor Márk felhasználó összes verse >>>
Ágyékgyökér lombja
Eltelt egy este, mikor
csak néztem őt,
ki vérünk, s még
megannyi más,
érthetetlen hasonmás,
megismételhetetlen egy.
Szólni nem akart,
de markolta maga alatt
a gyűrhetőt, a takarót
a lepedőt, s arcán
látni véltem a jót.
A jót, mely nem kíván felebarátot,
egészet akar,
a jót, melyhez csend kell,
s a csendet melyhez kellek én is,
meg Isten, ahogy segít megteremteni azt.
Ágyékgyökér lombjaként ragyog,
hogy tanítson és függjön.
Ragaszkodása próbáink,
könnyei utunk.
