A Dombi Tinódy László felhasználó összes verse >>>
Emlékek hídján
A patak partján sétáltam,
átölelt a vándor éj.
Arcomra pírkört varázsolt
a január végi lég.
Távolabb kutya ugatott,
s visszhangja felelt neki.
Árnyaimmal kergetőztek
oszloplámpák fényei.
Meg-megszólalt a Séd vize,
jégszájával motyogott.
Morgolódó tehervonat
haladt át a városon.
Lépteimkor a nagy fahíd,
emlékeket dobogott.
A Hold széles bűvkörében
táncoltak a csillagok.
Hol vannak a régi telek,
hol szaladnak a szelek?
Hóvár, hóház, hóemberhad,
hócsatazaj hova lett?
Hová tűnt a csilingelő,
színét szóró száncsengő?
Hová tűnt a gondtalanság,
szívet táró szép idő? –
Elmúlt a sok boldog óra,
elszállt az öröm perce.
Elolvadt már a régi hó,
elveszett fénylő teste.
Többször vágytam megtalálni,
fáradván új utamon.
Álmomban tán sikerülhet,
mosolyt hozó hajnalon.
