A Balázs Luca felhasználó összes verse >>>
Fájdalomból művészet
Hiányzol,mint Nap az Égnek,
Sötétségben én szenvedek,
Szívemben siralmas ének
Megöl, annyira szeretlek.
Elmentél,itt hagytál engem,
Nem érdekelt létem téged,
Nincs kivezető út innen,
Lelkem sebekkel szét vésted.
Utálom, hogy nem gondolsz rám,
Gyűlölöm, hogy elfeledtél,
Megütnélek, véreznék tán,
Én, s nem te , eltemetvén.
Patak csorog kiserdőben,
Farkas iszik oly szomjasan,
Hangos dallam feledőben,
Emléke örök bántatlak.
Szerelme túl árad ezen,
Patak,farkas ordítván jő,
Nem hagyhatsz el ó kedvesem,
Szívem sikítva temető.
Meghalni csak is véled,
Újra együtt kézen fogva,
Életünk újra felébredt,
Hervadatlan ékes csoda.
