A Baka Ákos felhasználó összes verse >>>
Búcsúzz, de minek...
Ajtón ki, ajtón be, veszettként mész előre
mi bezárul másutt kinyílik elötted
haladva tolod meg magad előre,
ésszel szólsz magadhoz: menni kell előre.
Búcsúzz, de minek? mit ott hagysz az is te vagy
nem számolsz csak fejben, ott meg oly vak vagy
Búcsúzz, de minek? mit ott hagysz az te vagy
mikor egek omlanak, ti vagytok kik ölelést bontanak.
Haladás jövőbe, feledést remélve benyitsz ajtókon mi nyitva elötted
nem kérded miért kilincs mit lenyomhatsz előre,
nem figyelsz kutyára ki ugathat mögötte
vagy ott lakó sír vonyítón, kifosztva
vagy csak fél mindenki sebektől forradva.
Ajtón ki, ajtón be, társas lét panele,
mindenki együtt él, ez világ dzsungele.
Ajtón ki, ajtón be, ahogy élsz az te dolgod,
mindenkire hatsz tudd,
válaszfal csak mit eddig húzol.
Egy fedél alá élet költöztet
mindent mi benne van magadból bevitted
nem kérdez ő meg, jó szívvel betette
te teszed fel mindig: miért tett ide végzet?
Látni láthatatlant mindenütt keresed
eltemetve benned nem, s mit benne ismerhetsz
csak ki mész az ajtón, mondván ez most vége,
te dobod csomagod vagy tán másik részed
ki szeret most gyűlöl, a másik tükörképed.
Búcsúzz, de minek?, Búcsúzz, de minek?
Se kint, se bent nincs messzi határ
Búcsúzz, de minek?, Búcsúzz, de minek?
válaszfal csak az mit eddig felhúztál.
Kitört lüktetések szét szedtek mindent,
biztosíték vágódott, s kialudtak fények.
Beázott otthonod könnyben ázva el,
lelakott ez már, szív nem újít fel
por gondok szőnyeg alól mosódnak kifele,
mire nem volt idő itt, hogy kisöpörjenek
szerelem színe falakról leolvad,
szürkület homája útra indíttat.
Tán máshol fényesebb két ajtón túl,
múlt elmúlt hiszed azt, minden más jobb lesz úgy
hiszed sorsod te vagy, magad írt regényed
te feledsz, s más feled, mi történt megírva marad meg.
Búcsúzz, de minek? mit ott hagysz az is te vagy
nem számolsz csak fejben, ott meg oly vak vagy
Búcsúzz, de minek? mit ott hagysz az te vagy
mikor egek omlanak, ti vagytok kik ölelést bontanak.
Fény... jöjj, elő kérlek!
Fény... dobbannék véled
Fény... szeretlek téged
időkig kereslek, add magad végre...
Fény... jöjj, elő kérlek!
Fény... dobbannék véled
megújult jelennel üdv hát, gyere élet...
Búcsúzz, de minek? mit ott hagysz az te vagy
hűtlenül kezeltük szívbéli hangunkat
Búcsúzz el kérlek, mert nincs mit mondanom
ha nem hittünk együtt elszürkült ritmusunk.
Búcsúzz, de minek? újból újra kezdve szüntelen vagy vándor
leszel teljes látnok ki egyet dúdol végleg?
Búcsúzz, de minek? az örök körforgás
szeretetlen örvény, hit folytó Dagon csáp.
Magadtól soha nem búcsúzhatsz el...
Mástól se teljesen....
2016.08.06
