A Baka Ákos felhasználó összes verse >>>
- Érzelmi Hang ( Memento libera című könyvből részlet )
Érzelmi hang
- Írta: Baka Ákos -
Est álmos felében, a nap vég percében
a hold bágyadt vöröslő lekókadt szemében
csöndes éjbe ütve hallani egy dobot,
vasútként dobbant meg ezerszer egy hangot.
Ritmusa zakatol, sínpárt utánozza,
gyors vonat vágtáját sebesen dúdolja,
s oly lágy itt, mint távoli visszhang,
füledbe súgva zúg érzés ritmushangja.
Dobogva dobogj, s most csapva zajt serényen ,
dúdold e nótádat, vidd imádva érte!
Est álmos felében fény a lámpa ár,
ezernyi nyalábos Szent János bogár.
Rajban ezen élet a tiszta ragyogás,
sötétből, homályból éji csillogás.
Szín gömbök és pompák, s játszodó sugár,
sok mintás özönvíz, halk estély nyitány.
Szépsége ilyen lesz végig e darabban,
hegyeken völgyeken, ember városokban.
Ragyogj, s ragyogj fel, mutasd hát meg magad,
szólítsd és bűvöld el egy életre mostan!
Néztem, s hallgattam, figyeltem a dobot,
hallottam itt bent is mi mellkasomba mozgott.
A hang egy ütem hát mi sorozatot bong,
ritmusosan veri, s hol gyors, hol lassú kong.
A vonat ment és ment, gyorsulni látszott,
hangosan dúdolta életteli vágyat.
Úti cél a vágya, tán álom állomása,
talán szép dallammal hódol ábrándjának.
Menjél csak előre, s szeresd most azt bátran,
hova tartasz, s hova mész, ki ott rád ma várhat!
Est csendes mélyében egy érzés bent virrad,
egy emberről alkotott kép, agyam nyúz, s virraszt.
A dob szól, s csak szól, mit egy szerv imitálhat,
szív mi úgy dobogtat lüktetően áthat.
Tündérnek hívom én, de az is, Ő az ám,
a földi éltbe kéltetett csodás szív világ hang.
Az, kinek magam tán tárt karokkal adnám,
az kinek szívemnek dobolását adnám.
Az kinek hangja csengettyűként száll fel,
s jóságból fakadó boldogságnak része.
Egyéne töretlen, erős, s oly vidám,
egyenes, őszinte, szavakban kincsestár.
Szépsége páratlan, természet varázsa,
bölcsesség roskadozó, zsúfolt könyvestára;
s mind ezer jó mi mindenség kegye,
a Paradicsom magja, Urunk gyermeke.
Ó szívem dobogj, s dobold hát zenénket,
hadd hallja e Tündérke is lényed mélyét meg!
Add magad,s add át tárva ki lényedet;
add oda ihleted és vele mindened!
E csodának mindent úgy mutass most hát meg,
hogy ily boldogság mostan, hogy iránta ezt érzed:
Szeretlek!
2006.12.29
