A Deák Mónika felhasználó összes verse >>>
Deák Mónika: Ütemek
Porszagú felhőkön pihen az idő,
lassan pörgeti ritmusát a mának,
s mire vágyamból a gondolat kinő,
nyomát vesztem az őrült ujjongásnak.
Pillanat-érzés, ködös illúziók
sóhaj-ököllel döngetik a jelent.
Szünetjelekkel tűzdelt valóságunk
csak kuszasággal szőtt holnapot teremt.
Úgy összehajtogat néha a kétség!
Csak zsugorodom a basszuskulcs alatt,
hangjegyek szöknek, megtörik a kotta.
Alkut játszani. Már csak ennyi maradt?
Hócipőkből font zsibbadt örömtáncot
régóta nem jár már megviselt lábam.
Mosolyomat, mint lusta borravalót
a pulton hagyom egy hajnali bárban.
Füstbe ment tervekkel építem váram,
s beleszőkülve folyton újrakezdem.
Bukni, felállni, bukni, továbbmenni -,
s bent ragadt dalok konganak a fejben.
Mégis felfrissítem bármilyen nehéz
könny-hangba fordult fáradt kotta-arcom,
s dübörgő vérrel, töretlen zenével
infúziómat az ütem alá tartom.
(2013. 10. 19.)
