Megosztott versek

A Molnár Antal felhasználó összes verse >>>

Egy pillanat VII.

Csak ültem, csak ültem mereven, figyelmesen,
talpam alatt, testem mellet semmi nesz.
Fejem felett, sustorgó falevelek rázták magukat
s messze-messze fenta magasban, szép tündöklő madarak