A Molnár Antal felhasználó összes verse >>>
Egy pillanat VI.
Szívem dobog akár a kalapács,
lelkem csiklandós érzést produkál.
Kezem mélyen szorítja a papírt,
Szám kegyetlen hideget fúj ki.
Újaim -bal oldalt- csak szoronganak,
egész lábam mit sem ér, hasztalan.
Tüdőm csak szívja a téli hangulatot
s a szemem csak eszeveszettül forog.
"Pedig annyiszor átolvastam. Miért?"
-Kié a jövő? -válaszul- MIÉNK!
"Előre hát, itt a te időd, végre"
-Tanár kezet fog: Csak ügyesen!
Komolyságim eltűnik tova és
eszem mondja: "fel a pódiumra!"
Szívem megáll, lelkem merev,
kezem, lágyan fogja a papelt,
s szám meleg, bal kezem nyugodt,
tüdőmön nyári szféra kong.
Előttem mikrofon s a szemem:
A 6ezres közönség elé mered.
