A Kozma Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
A csipkeszövő...
Csipkét szőtt
lelkemből a pók,
tiszta
szeretetből.
Csipkeszitán
átcsillanó
napfény
erejéből.
De a csipkeszál
elöregedett,
csipkeszövő
megbetegedett,
nem érte őt már
át a napsugár,
csak Isten
szavára vár.
Intelmére
még foltozza
a hálót,
szakadt csipkéjén
igazít ráncot.
Odaadván már
mindenét,
kiárusítja
maradék
szőttesét.
Vegyétek, vigyétek,
kinek ami tetszik,
nincs már egyebem,
mint
Isten-szeretetem!
Csipkeszövő pókom,
munkád elvégezted,
csomagolj hát!
Tedd kis életem
cifra ládikába,
csácsogó dalaim
fessed tulipánra,
piciny lakatként
szívet akassz,
tedd fel a polcnak
zeg-zugára,
talán egy
vendég,
felnyitva tetejét
meglátja
mit teremtettél.
De figyelmezz
szavamra!
Rokkádat ne feledd,
keress új otthont
fénylő napsugárral!
S ha rátalálsz,
míves csipkeboltod
új kis gazdájára,
akkor majd
meséld el:
csácsogó
dalait,
s miként
szőtted
néki
csipke
kalitjait.
