A Kozma Zsuzsanna felhasználó összes verse >>>
Ősz
Ezernyi pompának
vagy te birtokosa,
koncnak dobod léted,
játékként a fénynek,
színekben megbúvó
érett, fáradt bölcsnek.
Minden perced,
mit Isten ad Tenéked
múló sejthomállyal
lepereg a földre,
égkönnyében úszva,
vadszelek sodrában
hópárnába bújva,
új élet csíráját
hordozza magában.
Fejed hajtod
sárarany- párnádra.
Halk dal-imát dúdolsz,
hullott magvaidért,
társait kereső
reppenő madárért.
Létüket a télben
léteddel takarod.
Csácsogó dalával
nyarat búcsúztatod.
Rebbenő lélekkel
menedéket keres,
télnek köpenyében,
valós védelmedben.
Fázós trillájával,
utolsót dalolva,
néked zeng az ének.
Mindig ezt dalolja,
egyre csak dúdolja:
új élet lakozik, lakozik.
Tél után majd bizton
újra tavaszodik.
