A Pétervári Zsolt felhasználó összes verse >>>
Kirándulás
Tűz a nap sugara,
tikkasztó a meleg.
Gps és légkondi,
kirándulok veled!
A műúton haladva,
szép tájakat látunk.
Hiába van légkondi
nem fázik a lábunk.
Gurulunk az úton,
felhajtóra fel.
Az autópályán már,
száguldozni kell!
Előznek,dudálnak,
villognak a refik.
Magam sem értem,
miért sietős nekik.
Belassul a forgalom,
dugó is akad.
Azért a kocsisor,
mind gyorsabban halad.
De végre utazunk,
kirándulok veled.
Úti cél egy kastély
már egyre közelebb.
Odaérünk lassan,
a kapu is tárva.
Besétálunk együtt,
a kastély udvarába.
Verőfényes napsütés,
árnyék is akad.
Vidáman sétálunk,
az öreg fák alatt.
Kacskaringós az út,
mi a kastélyhoz vezet.
Az előudvar sövénnyel,
bokrokkal rendezett.
Hatalmas épület,
tárult szemünk elé.
Lassan sétáltunk,
a főbejárat felé.
Égig érő ajtó,
egy óriás beférne.
Lehajtott fejjel,
az előtérbe lépve.
Boltíves ablakok,
a falon festmények.
A múltat idéző,
pillanatképek.
Szalonból szobába,
a kastélyt végig járva,
pincéből vezet út,
az épület tornyába.
Többszáz lépcsőn
felfelé haladva,
éreztük a lábunkat,
az utolsó kanyarban.
A kilátás gyönyörű,
hatalmas a torony.
Körbenézve fentről
néma nyugalom.
A kastély körül park,
sétálunk tovább.
Fa odvában méhe,
mézet fabrikált.
Micimackót nem látni,
ő más utakon halad.
Gyermek mesés könyvében,
papírlapok alatt.
Csobogó és tavacska,
minden ami kell.
A kastélynak parkjában,
ez a legszebb hely.
Vadkacsák úsznak,
a tónak vizében.
Kitotyognak hozzánk,
élelem hitében.
Az öreg fák alatt,
visszavisz az utunk.
A kastély kapu nyitva,
még ma hazajutunk.
A hosszú nap után,
mindenki elfáradt.
Célirányba vettük,
szobánkban az ágyat.
