A Páró Barbara felhasználó összes verse >>>
vége
A busz padlóján fekszem a székek között, üvegszilánkok nyomják az alkarom. Előszedem a telefonom, hátha tudok segítséget hívni. Hallom a saját hangom amint azt mondogatom , hogy "Nem lesz semmi baj. Nem lesz semmi baj.". Közeledik felém az az őrült, megnyikordul a cipője alatt az üveg, még szerencse, hogy észrevettem, legalább el tudom gyorsan rejteni a telefonom.
-Mit dumálsz te ribanc?- mordul rám. Látszik a szemén, hogy tökéletesen beszámíthatatlan, a tettei is ezt sugallják: három embert már megölt a sofőrrel együtt.
A hátam mögött folytott sírás hallatszik, válaszként pedig a pisztoly hangja. Most már négy halott van. A távolból hallom a szirénát,de tudom, hogy nincs esélyünk megmenekülni. Nincsenek követelései, nem akar semmit, csak élvezi a fegyver adta hatalmat élet és halál fölött. Meg fogok halni...
Próbálok valami jó emléket keresni. Eszembe jut, az első randink D.-vel, moziban voltunk, film közben a vállára hajtottam a fejem. Jobban érdekelt, hogy beszívhatom az illatát, mint a film. Utána nekem már nem ment csak később buszom, ezért felajánlotta, hogy menjek addig hozzá. Sétáltunk, messze volt ugyan,de nem számított. Útközben az egyik benzinkúton láttunk egy régi teherautót, fel akartunk rá szökni, de végül inkább nevetgélve továbbmentünk. Nem mentem már a buszhoz, nála aludtam. Összebújtunk és cirógattuk egymást órákon keresztül. Soha senkire nem vágytam úgy mint rá. Mind a ketten az oldalunkon feküdtünk, ő a karom simogatta, én pedig centiről centire közelebb mentem hozzá, amíg össze nem ért az orrunk, aztán a szánk is összeért, először csak pár másodpercre, aztán teljesen összeolvadt. Az első csókunk maga volt a csoda. Tudtam, hogy ő lesz az, akivel le fogom élni az életem.
Arra eszmélek az emlékezésből, hogy az ajtóhoz rángatott a hajánál fogva egy nőt, aki hisztérikusan sikoltozik. A buszt körbevették a rendőrök, hangosbeszélőn próbálnak vele kommunikálni,de ő válaszként lelövi a nőt és gonoszul nevet.
Idegességemben nem találom az üzenetküldései funkciót, mikor végre sikerül nagy nehezen bepötyögök egy mondatot d.-nek. És a küldés sikeres.
Átlagos nappali, tv-vel szemben kanapé, azon átlagos férfi ül. Szinte ismerjük is. Ő D. A híradót nézi. Közben csöngetnek, lehalkítja a tv-t és kimegy. Villámhír érkezik egy mészárlásról, ami egy buszon történik jelen pillanatban is. A képen a busz látható oldalnézetből. Éles fény villan, kitörik az összes ablak. A szalaghíren ez olvasható: Vélhetően végzett a busz összes utasával a túszejtő, de a mentők megkezdték az esetleges túlélők mentését.
Még pár másodpercet szánnak erre a hírre, majd reklám következik. D. időközben visszaért, és észreveszi a kanapén hagyott mobilján, hogy új üzenet kapott. Csupán ennyit: Nagyon szeretlek. Elmosolyodik, és egyből pötyögi a választ.
A mentősök felszállnak a buszra, sietve keresik a túlélőket. Az egyikük lepillant a földre, meglát két széksor között egy női kezet, ami mobilt tart.
-Új üzenete érkezett. - látható a képernyőn.
