A Kiss Krisztián felhasználó összes verse >>>
Emlékek egy család Életéből…
Részlet egy kisgyermek naplójából…
Kedves Naplóm!
Már nagyon izgulok, épp hogy csak megtanultam írni, de már fel is vettek az iskolába és végre másokkal is találkozhatok. Nem kell egyedül itthon ülnöm és a nap nagy részében anyáékra várni, hogy hazaérjenek. Nemsokára kimehetek itthonról és végre megláthatom, hogy milyen a külvilág. Eddig csak mesélt róla apuci, mielőtt én alukálni mentem. Egyedül, hiszen ők sosem alszanak, de nekem azt mondták, hogy muszáj, és nem is bírok sokáig ébren maradni. Néha viszont éjjel felkelek csikorgásokra, szikrahangokra, olyankor másnap máshogy is néznek ki anyuék. Nem tudom, mi történik. Van, amikor megijedek és olyankor a macimat szorongatom. Olyan jó érzés, puha és meleg. Néha azt kívánom, bárcsak anyáék is ilyen puhák lennének, és nem fáznék attól, ha hozzájuk érek. Ridegek, de tudom, hogy szeretnek. Csak mégis furcsa. Miért nem vagyok olyan, mint ők? Vajon minden kisgyerek ilyen? Talán, ha másokkal is találkozom, mindez majd kiderül. Holnap leszek 8 éves, és anyu azt mondta, hogy most már olyan lehetek, mint ők. Vajon hogy? Befestenek engem szürkére? Állandóan jeget kell tartanom a kezemben, hogy még hideg is legyek?Mikor már az ágyamban szenderedtem azt beszélték, hogy kapni fogok egy gyógyszert, amitől elalszok, utána elvisznek valahová és ha felébredek, már igazán közéjük fogok tartozni. Megígérték, hogy ha jól viselkedem, akkor elvisznek az egyetlen helyre, ahol még élnek állatok. Jutalomként. Azt is mondták, hogy még ma hoznak nekem nagyon finom ennivalót, mert többé már nem tehetem meg, hogy egyek. Nem igazán értem őket. Azt hiszem, vinni fogom magammal a macikámat, és vele fogok elaludni, ő mindig megvédett engem.
2212.02.16
Részlet egy apa naplójából…
Kedves Naplóm!
A fél életen át tartó kemény munka meghozta gyümölcsét. Mindketten azért küzdöttünk, hogy felkerüljünk oda, a felsőbb tízezerbe, és így gyermekünk sokáig élhessen ebben a mai világban. Manapság már csak tudósok engedhetik meg maguknak ezt a "rituálét". Más emberek vagy haldokolnak, vagy kiválasztásra kerülnek a szeptemberi sorsoláson. Mi nem akartuk gyermekünk jövőjét egy szerencsejátékra alapozni. Ha már mi lehetőséget kaptunk, úgy fair, hogy ő is. Tegnap átesett a műtéten. A műtét, mely a legtermészetellenesebb, leggyakoribb és legszükségesebb manapság. Az altató és izomlazító tablettától hamar elaludt, mégis nagyon erősen szorította mackóját a műtőasztalon. Mivel az anyja nanotechnológus, és én orvos vagyok, így a műtét mindkét szakaszában saját szülei vehettek részt, szóval mindenképpen vigyáztunk rá. Több éjszakán át terveztük új otthonát, és a műtét lefolyását. Remélem nem ébredt fel éjjelente sokszor, az kárt tehetett szellemi fejlődésében. Meg kellett várni a 7 éves kort, mire agya teljesen kifejlődik, de még egy évet halasztottunk, mert mindketten tudtuk, hogy sok ember halt már bele abba, ha a végleges érettséget követően rögtön elvégezték rajta a beavatkozást. Nem tudjuk miért, eddig nem találtunk rá magyarázatot. Ezért megy 8 évesen iskolába, késve ezzel egy évet, és ezért kellett nekünk otthon megtanítani az alapokra, pl. írásra. Remélem, hogy ha felébred, nem okoz nála sokkot a teljesen új test és a sok hirtelen változás. Mindannyiunk keresztülment már ezen, vagyis a szerencsésebbek. De persze, ha egy gyereket a szeptemberi sorsoláson kiválasztottak és mechanikus testet kapott, otthon a családja már nem tudott rá jó szemmel nézni. Saját tapasztalat. A negyedik világháború okozta súlyos károk, és a környezetszennyeződés mértéke kényszerítette ki ezt a műtéti eljárást, mely családokat és embereket választhat szét. Furcsa módon a technológiába menekülünk, holott az okozta minden gondunk forrását. Már csak a végét kell meglátni, hogy vajon képesek leszünk-e elég hasznot termelni ahhoz, hogy ellensúlyozzuk a közben keletkezett kár mértékét. Nem mindenki szerencsés. A mechanikus test nagy része gyémántot igényel, melyből nincs elég mindenki számára, hiába fogtunk be pár aszteroidát és hiába próbáljuk mesterségesen is létrehozni. Mégis együtt élünk, hogy legalább másban segítsük őket. A felsőbb tízezer, mely szeptemberenként bővül, legfőbb feladata a maradék biológiai testtel rendelkezők számára az élelem, a védőoltások megteremtése, és olyan lakások építése, mely védett a káros környezettől is. Pont, mint a mi házunk a fiúnk miatt. Manapság már nem a pénz, vagy a munka, hanem a mechanikus testtel való rendelkezés az, amely meghúzza a határokat a társadalmi csoportok között. De, most már kiléphet ő is az utcára, és megígértem, hogy elvisszük egy helyre, ahol még élnek állatok. Szereztünk jegyeket baráti áron egy repülőútra, az egykori Afrikába. Sajna nagy része már eltűnt a gyémántbányászat miatt, szó szerint kiásták a kontinenst a helyéről. Ráadásul a vízszint is emelkedett, és csökkenni már nem fog, hiszen annyira megzavartuk a bolygó klímáját, hogy nem lesz képes többé glaciálisba visszaállni. De az egykori Afrika egy része el van kerítve, óvatosan védik és biológusok figyelik meg azokat az állatokat, akik az utolsók. A kontinens, melyet az élet bölcsőjének is tekinthető a közhiedelemben, végül annak koporsója is. Ámulattal tekintenek rájuk, hiszen eddig csak könyvekből olvashattak róluk, és most már élőben figyelhetik viselkedésüket azon a helyen, ahol egy klímaszabályzó szerkezet tartja fenn számukra a megfelelő környezeti viszonyokat. Sajnos egyszer már kihalt a földi állatvilág, de sikeresen klónoztak utána több élőlényt is. De nem csak ők másolatok...mi is. A nagy háború idején egy nagyon képzett kutatócsapat elrejtőzött mindenki szeme elől, és növények magvait, spóráit, állatok embrióit begyűjtve tervezték a jövőt, mivel tudták, hogy az emberiségnek ezzel leáldozott, de adtak nekünk egy második esélyt. Azóta mindenki környezettudatosabb, de sajnálatos, hogy ehhez a változáshoz meg kellett várni egy világkatasztrófát. A kutatócsapat neve Noé volt. Mivel tudták, hogy a vérfertőzés miatt nem népesíthetik be a bolygót, ezért szükség volt egy trükkre. Pár évtized alatt kifejlesztettek egy olyan eljárást, melynek hála a kifejlett agyat át lehet ültetni egy mechanikus testbe. Az akkor feltalált robotváz még kezdetleges volt a maihoz képest, mégis működött. A lényeg az volt, hogy a biológiai agy életben maradjon a testben anélkül, hogy biológiai táplálékkal kelljen ellátni azt. Hogyan valósították meg? Ezer könyv is kevés lenne leírni. Kiválasztottak maguk közül két személyt, egy férfit és egy nőt, kik a legjobb genetikai tulajdonságokkal rendelkeztek és ők voltak azok, akiken először hajtották végre a műtétet. Előtte viszont DNS mintát vettek tőlük és elraktározták. Később klónozták őket több példányban és ezen emberek szintén új testet kaptak. Mindez addig folytatódott, míg egy megfelelő mennyiségű alapközösség nem alakult ki. Persze addigra a kutatócsapat többi tagja elhunyt, és két "ember" maradt talpon fejlődő önmagukkal. Ők voltak a modernkori Ádám és Éva, akik Noé bárkájában várták a megfelelő időpontot ahhoz, hogy az ember színre léphessen. Egy ideje már úgy szaporodik az emberiség, hogy minden kisgyermek őssejtjeiből mintát veszünk, és miután új testet kapnak és megismerkednek egy másik nembelivel, akkor őssejtjeiket összekeverve létrehoznak egy utódot, és nevelik őt 7 éves koráig. Persze tőle is vesznek le őssejtet, mikor a lombikban befejezte a fejlődést. Így megy ez, és mivel két embertől származunk, ezért mind ugyanolyanok vagyunk. Alapjáraton minden gyermek ugyanúgy néz ki. De a DNS nem minden, fontos a neveltetés, és egyediséget kaphat bárki az új teste által. Tudom fiam, hogy ezt egy nap olvasni fogod, és sajnáljuk, hogy át kellett esned a műtéten, de szeretetből és szükségből tettük ezt meg. Ha minden jól megy, akkor már rég híres tudósként azon töröd az agyadat társaiddal, hogyan is lehetne kilábalni ebből a szerencsétlenségből és hogyan legyünk egykoron újból színtiszta érző lények. Mert most ez az emberek számára a legnagyobb talány, és egy álom, mely összekapcsol mindenkit. És mivel tudom, hogy mikor holnap felébredsz, akkor mérgedben eldobod magadtól a macit, hiszen nem fogod érezni puhaságát, ezért eltettem neked és mikor ezt a levelet olvasod, még jelenleg is a raktárunk kék csíkos szürke dobozában porosodik és csak rád vár. Így visszaidézheted, milyen volt teljesen élőnek lenni, mint ahogyan én is visszaidéztem, mikor téged láttalak gyerekként…
2212.02.17
