A Csűry Csaba felhasználó összes verse >>>
Saját lelkéhez
Szállj magasba messze szállj,
Új táj ami téged vár.
Menj innen, ha elmész elvész minden,
Amit eddig álmodtál.
Sok ember volt aki téged ismert,
De sokan voltak a rosszak
A jók is mindig elfordulnak,
De miért tennének rosszat?
A rosszakban is megvan a jó,
De nem tesznek ők semmit.
Tedd hát amit tenned kell,
De ne mondj nekik semmit.
Tudom nehéz, nem bírod már,
De más kalitkába zárva.
Ha nem mész innen sohasem,
Itt maradsz bezárva.
Túl kicsi itt a ketrec,
Hisz állatok közt élsz,
Kik sokszor mindig messze menve
Kínoznak, s te félsz.
De vannak idomárok,
Kik segítenek neked,
S mérges állatokat szelidítnek neked.
Sokat köszönhetsz nekik
Hisz téged védenek,
Fáj minden,
Hisz annyi szörnyűség történik veled.
Lelked romokban áll,
Én nem segíthetek neked,
Tudom ezen múlik a jövő,
S később majd mit teszek.
