A Csűry Csaba felhasználó összes verse >>>
Föltámadt Krisztus
Tovaszáll az idő,
Elsuhannak napok.
Régi múltunk nem más,
Csak kikopott lapok.
Elsárgult lapokon
Régi szöveg látszik,
Mikor az ember,
A Megváltóval „játszik”.
Falusi szegények
Áldották a nevét.
Újra járt a béna,
Ha érintette kezét.
A vízből borrá lett,
S föltámadtak a holtak,
Szerették Jézust,
Igaz hívők voltak.
Máshol perbe fogták,
A sok hamis váddal.
Szavuk mérges kígyó,
Mindenféle mázzal.
Dobálták, megverték,
Ha látták, szembeköpték.
Embertelen módra,
Mindig arrébb lökték.
Ott ül a sok farizeus
Irigyelték voltát.
Mind egyet akartak:
Kívánták a holtát.
Poncius Pilátus
Ítélkezett Róla,
Fel- szögezték a keresztre,
Egyetlenegy szóra.
Szenved némán, halkan,
Ott függ a kereszten.
Sír a fájdalomtól,
Kikötve, meredten.
Teste sebezhető,
Oly gyönge mint árva.
Néz az égre könnyes szemmel,
Segítséget várva.
Nagy a kereszt, kegyetlen,
Árulónak tartják.
Hagyják őt szenvedni,
S így halálba hajtják.
Lenn a kereszt lábánál,
Anyja igaz híve,
Zokog Szent Fiáért,
Megszakad a szíve.
Holtja után harmadnapra
Föltámadt a kriptából.
Kilépett könnyedén
A nehéz kősziklából.
Megjelent azoknak,
Kik igaz hívők voltak,
Tudta már a környék,
Mindenkinek szóltak.
Megijedt a hírre,
Kinek lelke nem tiszta.
Megölték Jézust,
Hátráltak hát vissza.
Föltámadt Krisztus!
Örvendjünk a hírnek!
Boldog nap ez a mai,
Minden igaz szívnek.
Idő rágta lapok
Csak igazat írnak,
A tiszta hit honába,
Téged így behívnak.
A hívőké a boldogság,
A hitetlenek féljenek!
Az Egy Igaz Istentől,
Kegyelmet kérjenek.
