A Covaciu Norbert felhasználó összes verse >>>
Az ideális beteg
Irtózatosan meleg volt az Érmelléken aznap, mikor János bácsit hazaengedték a kórházból. Hosszú ideig volt vendége a nagyváradi traumatológiának, és az orvosok szerint még nagyon sokáig el fog tartani a felépülése, ennek megfelelően rengeteg gyógyszert írtak fel számára, amit nap mint nap szednie kell. Feleségének, Jucinak vegyes érzelmei voltak férje érkezésével, egyrészt örült, mert hazaengedték, másrészt elszomorodott a sok bogyó láttán, amit az emberének szednie kell. Mindenkinek elpanaszolta a falucskában, hogy az ő Jánosának marékszámra kell szednie a gyógyszert. Tény, ami tény, a hetvennyolc éves embernek valóban jelentős mennyiségű gyógyszert kellett szednie, de Juci panaszkodásaiban, a kenyérért való sorban állások, illetve az immáron hagyományossá vált házalásai során, jelentősen eltúlozta a dolgot. Talán, mert titkon azt szerette volna, ha megsajnálja őket a falu, no nem azért, hogy segítsenek rajtuk, erre nem volt szükségük, bár szerényen éltek, de mindenük megvolt. Sokkal inkább azért, mert ezt a magatartást kívánta meg tőle a falu szelleme, a szokás, a hagyomány, így csinálták ezt elődei is. Hasonló helyzetben hasonlóképpen viselkednek a szomszédai is, és minden valószínűség szerint ilyen módon fognak viselkedni a falu lakói a jövőben is.
Jánost orvosai eltiltották a fizikai munkától és sok pihenést javasoltak számára, valamint szigorúan megtiltották, hogy a gyógyszerek szedése mellett alkoholt fogyasszon. Az öreg nem szimpatizált ezzel a létformával, ugyanis nem ehhez volt szokva, mert élete során lételemévé vált a munka, napközben állandóan szorgoskodott valamit, úgy vélte, a nappali alvás, pihenés csak eltompítja az agyat és lustává tesz. Ebben lehet valami, mert János elméjében a demencia legkisebb jelét sem lehet felfedezni. A napi pohárka házi pálinka reggeli előtt és a napközbeni, nagyságrendileg fél liter saját készítésű bor elfogyasztása is a lételemévé vált. Legbelül érezte, hogy jobban a szívéhez nőtt ez, mint az asszony, de soha nem merte bevallani feleségének. Tudta, hogy gyógyulását nagymértékben befolyásolja majd az alkoholhoz való hozzáállása.
A felesége gondosan ügyelt arra, hogy János hermetikusan is el legyen zárva a piáktól. Kompenzálásként mindenben kiszolgálta férjét, reggelente szalonnás tojásrántottát készített, ebédre finom húslevest, amit már reggel hétkor odatett főni, hogy lassú tűz fölött délre legyen kész és ne legyen zavaros valamint a vitaminok is jobban megmaradjanak benne. A vacsorák ennél jóval változatosabbak volta, de mindig igyekezett férje kedvenceit elkészíteni.
Öt hét elteltével a férfit visszavitték kontrollba a kezelőorvosához, aki hosszas vizsgálat után és a véranalízisek eredményeinek függvényében örömmel közölte a jó híreket az idős házaspárral, miszerint János bának az állapota sokkal gyorsabban javul, mint az várható lett volna. Az orvos megelégedett arccal fordult oda Jucihoz, azt mondta neki: – látja, megmondtam, ha odafigyel férjére hogy rendszeresen beszedje a gyógyszereket, akkor minden rendben lesz. Az idős férfi mosolyra húzta enyhén borostás arcát, majd bólintott egy alig láthatót, de senki sem tudta, hogy valójában mi járt a fejében.
Lassan-lassan már hatodik hete, hogy Jánost hazaengedték. Juci szokásához híven határozott léptekkel halad a hálószoba felé, egyik kezében a reggelivel, másikban a teáskannával, annak teljes tartalmával: csalántea. A tölgyfaajtó résnyire nyitva van, Juci megszokott mozdulattal löki be, de amit akkor látott, csöppet sem volt szokványos. Először majdnem kiejtette kezéből az ételt és a teát, második felindulására pedig kancsóstul-tányérostul férjéhez vágta, majd káromkodva kisietett a házból. A kép, amit látott: János egy flaskát dugott el az ágy alá, közben másik kezével a bajuszát törölte meg, mindezt tette elégedett arckifejezés közepette. A nőnek ekkor vált csak világossá, hogy férje egész idő alatt átverte, s míg ő kenyérért állt sorban vagy a szomszédoknál járt János össze szedte minden erejét, kiment a pincébe, még betegsége előtt kifigyelte, hogy Juci hova dugja el a kulcsot, és pálinkával töltötte meg az üveget. Mivel Juci évek óta a konyhában alszik, valamiért általában így történik ez hatvanon túl a házasságokkal, nem vett észre semmit az egészből.
Körülbelül fél óra múlva visszajött és lehordta férjét. Leginkább azért haragudott meg rá, mert már az orvos is megmondta, hogy jobban van, és erre ő meg azt hiszi, hogy most már mindent szabad, holott ugyanúgy kellene ügyelnie magára, mint azelőtt. Ekkor János remegő bal kézzel belenyúlt alsóneműjébe és egy marék gyógyszert szedett ki onnan. Bevallotta feleségének, hogy valójában soha nem szedte be azokat a bogyókat, minden este gondosan leengedte a fürdőkád vizével, ellenben a szilva- és barackpálinka fogyasztását nem függesztette fel egyetlen napra sem.
