A Covaciu Norbert felhasználó összes verse >>>
Fekete arany
Miklós bácsi köré újra összegyültek a gyerekek, már nagyon várták az újabb meséjét az aranykorról. Legutóbb tizennyolc gyerek verődött csoportba, hogy tanuljanak az öreg történetéből. Már szinte kívűlről fújták a bevezető szöveget: “tudjátok gyerekek, ez a történet nagyon-nagyon régen esett meg velem, akkor, mikor még fiatal voltam, és a világot a fekete aranynak nevezett anyag irányította. Az emberek bármire képesek voltak ezért a bűvös dologért, akár öltek, ha kellett. Az egyszerű ember életét is nagy mértékben befolyásolta ez az anyag, a mindennapi energiák nagy részét ebből nyerték. Azonban egyszer elfogyott.”
Képzeljétek el, 2009-ben történt meg velem – akkor már javában folyt, az azóta múlni nem akaró gazdasági válság, ha jól számolom, akkor már hetvenhárom éve −, hogy a számítógépemen...
− Mit jelent a számítógép szó, Miklós bácsi? – kérdezte az egyik kíváncsiskodó gyerek.
– Hát tudjátok – válaszolta Miklós bácsi – az egy olyan, leginkább televízióhoz hasonlítható tárgy, ami szinte mindenkinek volt, az emberek a segítségével dolgoztak, a fiatalok játszottak és zenét hallgattak. Utólag visszagondolva, nem is értem, hogy miért volt olyan nagy szám, ha jól belegondolok, akkor több negatív hatása volt, mint pozitív. A világ összes számítógépének az összekapcsolását nevezték internetnek. Képzeljétek el, hogy otthonról kapcsolatba tudtál lépni a Föld másik pontján élő személlyel, ez volt a számítógép kevés jó tulajdonsága közül az egyik. Az internet segítségével ismerkedtem meg a feleségemmel, aki történetesen nem a Föld másik pontján élt, hanem a tömbház másik részében, de akkor még ezt nem tudtam. Tudjátok, akkor a saját szomszédját sem ismerte az ember, mindenki állandóan rohant, nem volt ideje még a családjára sem, azt az átkozott pénzt hajtották.
– Mi az a pénz? – kérdezte egy apró érdeklődő.
– A pénz – felelte Miklós bácsi – egy olyan eszköz, amivel kiválthattál magadnak ételt, italt, ruhát és bármit, amire szükséged volt.
– Nekünk nincs pénzünk, mégis megvan mindenünk, amire szükségünk van, nem? – kérdezte ugyanaz a gyerek.
– De igen, igazad van – válaszolta Miklós bácsi −, de az akkori ember ezt valahogy másképp gondolta. Azóta nagyot változott a világ.
Szóval, megismerkedtem életem szerelmével, de akkor még nem tudtam, hogy vele fogom leélni életem hátralevő részét. Első találkozásunk alkalmával egy moziba mentünk. Az egy olyan hely volt, ahol hatalmas képernyőn filmeket vetítettek, persze senki sem a filmért ment oda. Moziba a szerelmesek jártak. Ez egy olyan hely volt, ahol két fiatal kellemesen eltölthetett egy-két órát, és általában az első csók is itt történt. Ne kérdezzétek, mi volt a film címe, már másik napra elfelejtettem. Egész idő alatt az én Hajnalkámmal voltam elfoglalva, és ő pedig velem. Nagyszerű két órát töltöttünk el ott. A film felénél csókolóztunk először, az igazság az, hogy nem kellett túlságosan sok erőbefektetés meghódítani, de a lányok ilyenek voltak ebben az időben, elég könnyen oda adták magukat az első fiúnak, aki az útjukba került. Valószínüleg ez a jelenség összefüggésben állt azzal, hogy a szülők nem sokat törődtek a gyerekeikkel, mint már említettem, azzal voltak elfoglalva, hogy minél több pénzt keressenek. Volt egy keleti mondás, amely nagyon jól jellemezte az akkori embert: bármire képesek a boldogság elérése érdekében, egyre több pénzt akarnak keresni, mert azt hiszik, hogy ebből fakad a boldogság. Mikor viszonylag sok pénzt szereztek, de ebben tönkrement az egészségük, akkor pedig minden pénzüket feláldozzák annak érdekében, hogy egészségüket visszaszerezzék. Ilyen körülmények között nem volt nehéz felszedni a szeretethiányos lányokat, egy-két bók, és már egyenes út vezetett a hálószobába. Ez is, mint annyi minden, megváltozott a 2030-as évek közepétől, mikor elfogyott az olaj, majd pedig a szén, és nem volt mivel pótolni az emberiség energiaéhségét.
− Na de ennyit mára gyerekek, holnap ugyanebben az időben várlak titeket, a repülőgépről és a helikopterről fogok mesélni.
A gyerekek megköszönték a mai alkalmat Miklós bácsinak, és számháborúzni mentek az erdőbe.
