A csenici felhasználó összes verse >>>
Egy lélekért
Barnás zöldes ruhában ünnepelt, de abban kereste a napi falatját is.
Elélt napon, nem bánta az esőt sem, olyankor vígan pocsolyázik.
Csillagos éjeken mindig együtt énekelt társaival,
Délben tűző napon ott süttette hasát, otthona ajtajában.
Így élt ő, e parányi élőlény, bogárpusztító,
Lárvaszerető, kertet védő jószág.
De élete veszélyes,
Lényét nem sok szeretettel ruházta az ország.
Azt mondják a nagyok: már megint túl sok van belőle,
ezeket irtani kéne.
Ha látnak egyet: jaj ez az undorító,
mások: fogd meg, szedd ki a szemét, feszítsd ki a lábát.
Öld meg, szúrj tűt a hasába,
Boncold fel, nézd meg belülről.
Őt, e kicsiny ártani nem tudó élőlényt a maga apróságában, jelentéktelenségében.
Legnagyobb veszélye mégis csak a nagy, tüzes masina.
Számára óriási, vastag ijesztő a hangja, nagy kerekei, ha közelednek, leblokál
Ez a veszte kicsiny békánknak, apró testéből a lelket azonnal kiszorítja már.
Marad a kis lapos tetem, elszáradt testét felseprik, kidobják vagy elégetik,
Nem jár a végtemetés sem neki.
