A Fehér Márton felhasználó összes verse >>>
Vörös hóvirág
A nyár illatos virágaként kerültél éltembe,
de el is vert rögtön a jégeső.
Őszi lombként hulltál ölembe,
mikor szeles Britannia volt az első.
A barátság tulipánja nőtt szívemben,
a korcsolyapályán ismételten.
Ilyenkor decemberben,
Beléd szerettem.
Jött aztán a február,
kocsonyából szembogár,
tulipán vörös rózsává vált
mikor először megcsókoltál.
Mentek aztán hónapok,
sőt egy év is mögöttem loholt,
a rózsa pedig vesztett szirmából,
de semmiképp illatából.
Sok vihar járt,
és még több teszt,
de vörös hóvirágom
erejéből semmit sem veszt.
Jött a tavasz, s a nyár
lélekben váltás vár,
nem lesz örökké való,
a porcelán virágtartó.
Nyár mindig változást hoz,
az én lelkemben kárt okoz,
hír, hogy virágomat,
a Zord Kaszás letépte.
Azóta virágzik a Mennyekben,
isteni köntösben,
és vár ott fent arra,
hogy csókomat érje ismét ajka.
