A H. Andrea felhasználó összes verse >>>
Azért, mert nekem Ő kell
- Akkor röviden!
- Röviden leléptem a jópofizós vacsoráról, ahová el se kellett volna mennem.
- Milyen vacsora? Művész uraknak és lányoknak tartandó?
- Igen, a döntősöknek.
- Aha, és neked hogy ment? Vagy az máshol van?
- Kísérjem már el, kísérjem már el, utána fellépés. De meguntam a különcködést. Jaj, ne is mondd...
- De mondom.
- Csak úgy volt vonat, hogy keljünk 4 órakor. Már kigyakoroltuk a számot, tökjól ment. 2 órakor feküdtünk le, igen mindezek hajnalban értendők, és 4-kor fel is keltünk.
- Fasza.
- Ő egyre csak kiabálta a nevem, és hogy ébresztő. Én meg „ááááá ne már”, aztán kábé 10 percen belül erőt vettem magamon. Gyorsan felöltöztem és összekészültem, Ő meg „nembírok megmozdulni”. Mondom „fasza”, közben persze én is nagyon fáradt voltam.
- És aztán?
- Azt mondta, hozzáteszem pizsamában „akkor induljunk, lehet, hogy még elérjük”. Lehet? Frászt kaptam ettől a megfogalmazástól. Úgy döntöttem, hogy akkor én nem indulok el. Azután ilyen reggeli feeling: nem mentünk, durca meg minden.
- Pff...
- Igazából, valószínűleg jobb is így, mert elég kegyetlen lett volna.
- Az biztos.
- De én tényleg nagyon szerettem volna részt venni a versenyen!
- Jövőre, vagy legközelebb egy másikon. Ez lett volna akkor sárospatakon vagy hol, igaz?
- Igen.
- De aztán ezek szerint nem lett nagy harag, ha még ott vagy.
- Nem persze, tudod, durva terv volt, be kell vallanom. De most kicsit megsértődtem ezen a „gyere-gyere” dolgon, aztán meg ... na mindegy. Lehet, hogy én vagyok már kicsit sok mára. Csak ez a dolog, érted, hogy olyan 15 perc séta a mínuszokban, és aztán alig tudtam, hogy merre kell visszajönni, és azóta is itt dekkolok a koliban.
- Egyedül a szobában? És meddig lesz ez a vacsi meg fellépés és egyebek? Meg miért volt fontos akkor, hogy menj?
Másnap. Amikor megint beszélgetést kezdeményez, azok után, hogy faképnél hagytam.
- Hellosziaszevasz. Van nálatok terasz?
- ... nincs.
- De van, nem versz át!
- NINCS!
- Az ajtó előtt van. Egy kicsi.
- MONDOM NINCS!
- Ok.
- Megdumáltuk.
- Inkább lekiabáltad a hajam...
