A H. Andrea felhasználó összes verse >>>
Civilek
- Ezt láttad már? Zseniális!
- Ez a nő engem módfelett irritál. Túlértékelt.
- Jól van, igaz, de azért elég zseni... én még tartom.
- Ebben a kategóriában láttunk már jót is.
- Én még nem, amúgy.
- Csak úgy mondtam, hogy nyomatékosítsak.
- Aha. Ez igazán meggyőzőre sikerült.
- Ne szívass. Épp elég, hogy ma ez a csaj jön velem szembe az index-en, a boon-on, a face-en, és még Te is megkoronázod.
- Ó, hát én nem tudtam, hogy ez ilyen mai termés, sorry.
- Figyeld meg: egy hónapon belül lemezszerződést kap, ráerőltetnek a hangjára 12 klisé „értékű” kétpercest, meghívják két talkshowba, és jövő ilyenkorra senkinek még fingja sem lesz róla, hogy ki ő. De viccet félretéve: itt a produkció gyengéje, hogy ennyi. Ennyi, és semmi több. Nem bővíthető, nem vihető tovább, nem adaptálható, tehát ő ezt tudja, és pont.
- Elhiszem. Azt nem mondtam, hogy annyira tehetséges lenne, hogy leesik az állam, csak szórakoztató. Nyugi, relax. Igyál meg egy zöld teát. Számos ásványi anyag és vitamin található benne, melynek következtében a zöld tea csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát.
- Csak az basz fel kegyetlenül, hogy ma már lényegében bármivel sztár lehet valaki, csak azzal nem, ha valódi értéket képvisel. Itt van ez a csaj: középszerűen és totál, teljes mértékben, abszolút öncélúan elbohóckodik három percet, és az egész világ seggreesik tőle. Ezzel a lendülettel nem kell sok idő, hogy több celeb legyen a világon, mint „civil”.
- Teljes mértékben egyetértek veled, egyébként, de... majdhogynem felesleges is erről beszélni, ilyen ez a világ, mit csinálhatnánk vele? Alkalmazkodni kell. Főleg, ha még a szerelmed családja is azt várja el, hogy celeb legyél, és akkor, na majd akkor méltóztat odafigyelni rád, amúgymeg le vagy szarva. Néha úgy érzem, nem bírom tovább. Megfulladok. Tudod mitől? A rengeteg levegőtől, a szabadságtól, amit Ő hagy nekem. Ilyenkor őrült gondolataim vannak, és csak egy dolog nyugtat meg, ha sétálhatok, egyedül és sokáig. Olyan érzés, mintha kiszaladnál a világ végére, de ezt lassan és mérhetetlen nyugalommal teszed. Amikor pedig eléred a szélét, kilépsz egy másik világba, ahol a türelem az addig nem ismert határokat átlépve ringat saját emlékképeiddel. Elképzelem, sőt mondok valamit, képzelni sem kell, jön magától, vele vagyok és érzem azt a hihetetlen nagy boldogságot. Lenyűgöző. Ez az élet lényege, nem?
- Hidd el, Neki már ez a veszte. Annyira erre koncentrál, hogy elfelejti élvezni, amit csinál. Kurvaszar lesz, amikor ez majd leesik Neki.
