A NYITRAI BARBARA felhasználó összes verse >>>
DIAKÓNIAI SZOLGÁLATOM
Mit is jelent a diakónia? Iskolánk életében fontos szerepet játszik. Magyarul szeretetszolgálat. Bevallom, az elején kicsit féltem ettől az egésztől. Nagyon kevés a szabadidőm, és emellett, még ezt is vállaltam. Amikor láttam a lehetőségek között a diósgyőri óvodát, nagy örömmel választottam azt a szolgálatom helyszínéül, ugyanis nagyon szeretem a kisgyerekeket.
Az első alkalommal nagyon izgatottan vártam, mi lesz az apróságok reakciója, mikor megjelenik ott hét óriási gyerek, hogy játsszanak velük. Mikor megérkeztünk, az óvónénik nagyon kedvesen fogadtak. A csemeték épp akkor ébredeztek. Félve simogattam meg a sarokban alvó kislány fejét, aki nehezen törődött bele, hogy itt az ideje elhagyni a meleg ágyikót. Ezután minden gyerek elkezdte szépen összehajtani az ágyneműjét és rendben vitték a dajka nénik felé. Mi azonnal segítségükre siettünk, és néhány pillanat alatt összepakoltuk az ágyakat. Ezután uzsonna következett. Az egész óvoda szeretetteljes légkörét keresztény nevelés hatja át. Az apróságok étkezés előtt, és utána imádsággal adtak hálát Istennek a finomságokért. Miután már mindenki jóllakott, kezdődhetett a játék. A sok csetlő-botló apróság szaladt a polcokon lévő játékokhoz, építőkockákhoz, meséskönyvekhez. A gyerekek meglepően kedvesek voltak, és sokkal elfogadóbbak, befogadóbbak voltak, mint mi, a suliban. Nagyon sok kisgyerek gyűlt körénk, és húztak minket játszani. Azonnal megnyíltak előttünk, és egymás szavába vágva meséltek magukról és az életükről.
A játékokban megnyilvánult minden kisgyerek jelleme. Volt, aki haragját másokon töltötte ki, ha éppen nem sikerült neki jól valami. Egyik kisfiú csendben építgetett egy óriási autópályát, majd végül büszkén mutogatta a többieknek sikeres munkáját. Volt, akinek az életébe nyerhettem bepillantást. Egy kislány ágaskodott az egyik polcnál. Megkérdeztem, miben segíthetek neki, mire ő rámutatott egy vastag könyvre. Mikor levéve azt, megpillantottam a borítóját, rájöttem, hogy ez egy gyermekeknek szóló Biblia, amely gyönyörű képekkel illusztrálja a benne lévő történeteket. Mondta, hogy otthon nekik is van ilyen könyvük, és az anyukája sokszor olvas neki belőle. Meglepődve tapasztaltam, hogy tényleg sok bibliai történetet ismer, és azt is megtudtam tőle, hogy ő elhiszi, hogy az ő Istene szereti őt. Azt gondoltam, az ilyen gyerekeknél gyakran előfordul, hogy a szülő szigorúan vallásosan neveli a gyermekét, és azok megfelelni akarásból mondják ilyen korban, hogy hisznek. Ezért visszakérdeztem, hogy ő ezt honnan tudja. Nagyon elszégyelltem magam, ugyanis a válasz, amit kaptam az volt, hogy ő egyszerűen csak érzi, és ő is szereti az ő Mennyei Apukáját, mert vele van, és segít a beteg nagymamáján. Meghatottan tapasztaltam a gyermeki egyszerű őszinteséget és tisztaságot. Egészen aprónak éreztem magam, és a hitemet erőtlennek a kislányé mellett. Isten aznap egy alig négy éves gyermekkel üzent nekem. Megértettem az igét, ami szerint, ha olyanná nem válok, mint egy kisgyerek, nem mehetek be a Mennyek Országába. Szólhatnék akár különböző nyelveken, vagy hirdethetném az igét világtalanoknak, de ha nincs olyan őszinte, feltétlen hitem, mint ennek a kislánynak, az egész hiába, semmi vagyok. Ez a tapasztalat megerősített engem abban, hogy jó helyen vagyok. Alig vártam a következő alkalmat, ami előtt már imádkoztam, hogy tudjam kamatoztatni az Úrtól kapott talentumaimat. Fő feladatomnak éreztem, hogy a bennem élő Isten szeretetét sugározzam a kicsik felé. Következő alkalommal alig vártam, hogy újra beszélhessek a kislánnyal, ám észrevettem az ablak előtt egy csendben álló kisfiút, aki könnyes szemekkel az óvoda kapuját figyelte. Odamentem hozzá és megkérdeztem, van-e valami baj. Mire ő azt válaszolta, hogy az apukája biztos elfelejtette őt és már nem is szereti. Nem igazán értettem, ezért megkértem, hogy mondja el, miből gondolja ezt? Lehetetlen, hogy egy apuka ne szeresse a kisfiát. Ő elmesélte, hogy reggel rossz dolgot tett, és az apukája mérges lett miatta, és fél, hogy most nem jön majd érte az óvodába. Nagyon szomorúnak tűnt a kisfiú, így megkértem, hogy üljön le, és elmondok neki egy történetet. Elkezdtem mesélni egy fiúról, aki az apukájának azt mondta, hogy ő már nem szeretne vele lenni, és úgy élni, ahogy azt tőle elvárják, ezért elmegy szerencsét próbálni, de adjon neki annyi zsebpénzt, amennyit csak tud. Ekkor az apuka adott neki nagyon sok pénzt és ajándékot, ám a fiú ezt mind rossz dolgokra költötte. Aztán mikor elfogyott a pénze, egyedül maradt, és arra gondolt, hogy ő szeretne visszamenni az apukájához a biztonságos életbe. Ekkor elindult hazafelé, és az úton azt tervezgette magában, milyen magyarázatot fog elmesélni az apukájának, hogy visszafogadja őt. Ám mikor az utcába ért, az apukája elé rohant, és átkarolta, majd együtt mentek haza, hogy megünnepeljék a fiú hazatérését. Láttam a kisfiún, hogy megértette, amit mondani akartam ezzel. Még vissza is kérdezett, hogy azután biztos nem haragudott-e az apa a fiára, mire én megnyugtattam, hogy biztos lehet benne, hogy az apuka sokkal jobban szerette a fiát annál, hogy ilyen kis botlások miatt ne akarjon vele többet találkozni. Az ekkor már mosolygó gyereket arra kértem, hogy hozzon két játékautót, és versenyzünk azokkal, azonban épp ekkor belépett egy magas férfi az ajtón, és szólt Bencének, mire ő rögtön hátrahagyva eredeti küldetését odaszaladt az apukájához és a nyakába ugorva üdvözölte. Mielőtt még elmentek Bence rám nézett és egy óriási őszinte mosollyal hálálta meg a kis bátorításomat. Észre sem vettem milyen gyorsan repül az idő az oviban. Ez az egy óra épp csak arra volt idő, hogy mindennap megismerjek egy újabb értékes gyereket. Ez a szeretetszolgálat rádöbbentett arra, milyen fontos az őszinteség, és ez manapság sajnos már többnyire csak a kisgyerekekre jellemző. Rájöttem, hogy egy gyermek érzelmei és hite gyakran sokkal erősebb, mint egy sok mindent megélt felnőtté. Jézus azt mondta: "engedjétek hozzám jönni a gyerekeket." A mi Mennyei Atyánk szereti az ő gyermekeit, hisz ő is bennük látja az igaz, feltétel nélküli hitet. A szolgálat végére rájöttem valamire. Jézus maga a szeretet. A szeretetszolgálat, az Úr szolgálata. Azzal hogy segítünk másokon, meghallgatjuk őket, vagy beszélgetünk velük, azzal a mi Megváltónknak szolgálunk. És ezáltal a mi lelkünk is felüdül. A diakónia lehetőség hogy segítsünk másokon, Isten akarata szerint cselekedjünk, és saját jóérzésünkre is szolgál.
