A NYITRAI BARBARA felhasználó összes verse >>>
Út a Lévay felé.
Isten az én szívembe is beköltözött.
Legbelső zugában mélyen elrejtőzött.
S hogy Ő célját az én életemben elérje
Formálni kezdett fazekas műhelyében.
Gyöngéden átölel atyai szeretettel,
Nehézségek közben ellát türelemmel.
Azt szeretné, hogy legyek nagyon boldog,
Ezért Ő éjjel-nappal engem tenyerén hordoz.
Mi velem történik, semmi sem véletlen.
Hétköznapi dolgokkal irányít és nevel.
Kitartó hűséggel vezet, alakít,
Próbatételekkel érlel, gazdagít.
Kaptam az Úrtól szabad akaratot,
Útelágazásoknál magam választhatok.
Sohase kényszerít, nekem kell dönteni,
Melyik úton szeretnék Őhozzá eljutni.
A nagyvilági élet bár még mindig csábít,
Mit Isten kér tőlem, csak az számít.
Vele semmilyen akadály nem tud megtörni,
Sátán hatalma felett így sikerül győzni.
Jézusom kezét fogva lehetetlen nincsen.
Az Ő társasága lett legnagyobb kincsem.
Megsegít utamon, amit kijelölt nekem,
Utamat igéje motiválására a Lévay felé veszem.
Tudom, ezt az utat nem jelölte ki hiába,
Bizonyságnak kell lennem a barátaim számára.
Kérem áldását az iskolásokra, hogy az legyen belőlünk,
Amit Isten már kezdetben megálmodott felőlünk.
