A NYITRAI BARBARA felhasználó összes verse >>>
Belehemi történet (novella)
Nos, ez egy különleges Karácsonyozás volt. Anya és a család jó barátnője, Zsuzsa néni,már régóta szövögették fejükben ezt a meglepetést. Igazából nem készültem fel arra az élményre, amivel szembesülnöm kellett. Mert az oké, hogy betanulunk egy szerepet és előadjuk,de a titokzatosságuk alapján éreztem, hogy ez valahogy más lesz. Majd útnak indultunk.
Esteledett. Az utcák lámpafényeiben láttam, amint a csillámpor formájú hópelyhek egyre sziporkázóbban hullottak le a sötétedő égből. A teliholdas éjszakán milliónyi csillag ragyogott az égen, néhányan közülük pajkosan bújócskáztak az öreg Hold körül. Az elbűvölő téli táj fehér paplannal takarózott, és hósapka fedte a piros háztetőket, majd menyasszonyként talpig hófehérbe burkolta a kiemelkedő dombon lévő híres várat.
Érkezésünk utána Zsuzsa néni huncutul megjegyezte:
- Gyerekek, úgy néztek ki, mint a hóemberek! Az épület bejáratához érve valami különleges érzés fogott el, a szívem a torkomban dobogott. Vajon nem felejtem el a szövegemet? Amint ezen tűnődtem, egy kedves nővérke mosolyogva beljebb tessékelt minket és egy kórteremben találtam magam. Ez a kis helység tele voltjátékokkal, katonásan sorakozó könyvekkel, amelyek közül 1-2 plüssmackó is kandikált, valamint érezni lehetett a levegőben a vibráló ijedtséget és szorongást. Betlehemi műsorunk előadásához készülve tolókocsis, valamint sérült gyerekek tolongtak be az előadó terembe. Én csodálkozva körültekintettem,és megdöbbent szemeimet a családtagjaimra szegeztem. Mária és József megszemélyesített alakjai szállást keresni indultak az ámulva figyelő gyermekek között, akik nagy szeretettel fogadták volna be őket. Továbbindultak, majd a szoba közepén elhelyezett istállóban világra jött a Megváltó, akit az én kedvenc új babám rongyos pólyában szimbolizált. A nagy csendet a tolókocsiban ülő kislány törte meg az ápoló köpenyét rángatva, hogy márpedig ő szeretné a kis Jézuskát. Meghökkenten néztem a többiekre, akik Szandra csillog szemeit bámulták. Ekkor én könnyeimmel küszködtem, de szerencsére sikerült megakadályoznom a mécses törést, mivel édesanyám vigasztaló tekintete elhessegette a bánatomat.
A pásztorok és a királyok útmutatásához én voltam a kis csillag, és kicsi csengettyűvel jártam körbe a termet, és léptem a jászolhoz, ahol letérdelve köszöntöttük a kis Jézust. Ezzel tovább fokozódott a Karácsonyi hangulat, amelyet két hangszerünk megszólaltatása tett még varázslatosabbá. A nővérem, Zsófi Csendes éj című darabja zengte be a kissé hangoskodó foglalkoztató termüket, amit nagy tapssal és mélyre ható tekintettel köszöntek meg. Ezután Szandi ismételten produkálni kezdte magát és elkezdte énekelni a kis Jézus megszületett kezdetű dalt, majd társai bekapcsolódtak hozzá, és végül mi is a dal rabságába estünk. Eközben én odamentem a jászolhoz, kiemeltem üres tekintetű babámat, és odanyújtottam a boldogságtól sugárzó kislánynak, akinek hálával telt szemei engem is meghatottak. A szülők és nevelők szemébe könnycseppeket varázsoltunk, amik végiggördültek a meghatott arcukon. A szoba közepén, egy asztalon egy árválkodó fenyőfa álldogált, várva arra, hogy díszruhába öltöztessék. Az általunk készített kis angyalkák és szaloncukrok közös erővel és nagy szeretettel felkerültek az ékességre váró fára. Ez idő alatt a nővérkék mézeskalácsot és forró teát biztosítottak, amit jóízűen fogyasztottunk el, ezzel is még meghittebbé téve a Megváltónk születésének éjszakáját. hiszen ezen az estén, mint jó keresztény döbbentem rá arra, hogy boldoggá tenni másokat a legszebb ajándék,és látni az örömteli gyermekarcokat, akiktől ma este valami újat tanulhattam. S ezzel a jótékonyságunkkal még közelebb kerülhettünk Jézushoz.
Hazaindulva a szomszéd falucskából, az ablakokból vidám fények szűrődtek ki és már álltak a Karácsonyfák.
- Milyen gyönyörűen esik a hó! Holle anyó megrázta a párnáját!- jegyezte meg Eszter. Hatalmas hópelyhek cirógatták orraink hegyét. Különleges érzéssel bontogattam az ajándékaimat. Ez valahogy más volt, mint azelőtt. Mert nem érdekelt mi van a dobozban, ugyanis azon a napon valami olyasmit kaptam, amit Isten legnagyobb ajándékként tart számon, az egészséget.
