A NYITRAI BARBARA felhasználó összes verse >>>
Az ég madarai
Kezdetben az Isten megteremtette az eget és a földet,
Rajta pedig zöldellő növényeket.
Ezeken kívül állatvilágot és fákat,
s az égen a madarak égi táncot jártak.
Az Úr az emberhez vezette őket,
Hogy nevet adhasson egynek-kettőnek.
A Teremtő ezt az állatot szárnnyal áldotta meg,
S az egész Édenkert madárfüttytől zengett.
Milyen jó reggel, hogy vidéken az ember
Nem vekkerre, hanem tollas barátaink dalára kel fel.
A hajnali koncert madárfüttyös hangja,
Az ember egész napját csupa jókedvben tartja.
Házunk ereszén fecskemadár fészkel.
Ébredő fióka a napsugár cirógatására kel fel.
A galambdúcban galamb pár turbékol,
Udvarunkban Gyuri kakas kukorékol.
Kertünk végén kint a virágos réten,
Két fehér gólya lépeget kimérten.
Csőreikben békák ficánkolnak,
Akik eközben szabadságért kiáltoznak.
Búzatáblában lakó víg fürj és fogoly,
Riadót fütyül családjának a tojó.
Az aratók zajos és hangos kombájnja,
Piciny szárnyas rakott fészke bánja.
Az erdő is néma lenne nélkülük,
Magas fák lombjai között hallatszik énekük.
Kakukk madár jelzi már, hogy itt a nyár,
Fakopáncs Frici doktorként a fákban kalapál.
Vízparton nagy a lárma, gágogás,
Vezérgúnár szárnya csattog a nádon át.
Vadlibák serege gyöngysorban repül,
Az ég ilyenkor tengerkékre derül.
Napraforgó tányérjait csipegeti a rigó,
A fülemüle éneke a legelő csordához szól.
Fütty koncert ez a javából,
Ezt dalolja teljes torkából.
Ámde ha beköszönt a hideg idő,
Költöző barátainknak útra kész a cipő.
Télen szegény a természet nagyon,
Ilyenkor elcsendesedik trillázó hangjuk.
Varjú papa károgja kár-kár,
Hová lett a csodálatos nyár.
Kék frakkos útrakész fecskepár,
Hangjegyként ül fel a kotta-drótra már.
Rigókórus sirató éneket zengedez,
A lombos fákról a falevél lengedez.
Tavasszal visszarepülnek fészkeikre,
S örülünk, hogy nem hagytak itt örökre.
Köszönöm Istenem, ezt a mennyei muzsikát,
Melyet a te égi teremtményed ád.
Ha ez a sok állat a világon nem létezne,
Nádas, mező, erdő, rét csendes lenne.
