A NYITRAI BARBARA felhasználó összes verse >>>
Skanzemi sétám
A Skanzen területét bejárva tárul elénk
a nagyszüleink által elmondott mesénk.
A borbélyüzlet nagy tükrébe nézve
egy régi történet jut eszembe.
Nagyapám leánykérőbe indult egyszer,
s tudta, nem egy ezermester,
s mivel külsején változtatni kellett,
Nyíregyházán kereste a mestereket.
Befogta Pántlika nevű kancáját,
magához vette összes vagyonát,
gémeskútnál megitatta lovát,
majd tovább koptatta az út porát.
Vályogházak között nyüzsgő üzletek,
a borbélyajtónál sort álló emberek.
Belépve fejet biccent, kalap le,
hangos "Jó napot! Kérem üljön le!"
"Szokásos lesz, Józsikám?"
"Most valami különöset, Pityukám!"
"Különleges alkalomból vagyok itt ma,
Eszterhez jöttem, de Ő még nem tudja!"
A nagy tükörben láthatja,
ahogy a mesterkéz átalakítja.
Már csak egy kalap kell, s egy pár cipő.
Új asszonyhoz új külső illő.
Kaptafán a sok lábbeli,
melyről a kedvezőt leemeli.
Kalapos mesternél fejfedőt próbál,
"Ez lesz a megnyerő, vagy nem jól áll?"
Apóshoz ajándék nélkül menni, annyi,
mint boroshordót kádár nélkül készíteni.
Ezért felkereste Bélát, a kádármestert,
aki tölgyfából gyorsan eszkábált egyet.
Eszterhez sem mehet üres kézzel,
meglepi Őt egy fehér kendővel.
De mert ez a szín semleges,
a kékfestőhöz igyekezett.
Mialatt kékült a nyoszolya,
megcsapta a mézeskalács illata.
Vigyen egyet, olcsón adom,
a színes-tükrös a legújabb darabom.
Mivel megkopott a szekér kereke,
a kerékgyártót is felkereste.
Ezután nem maradt más hátra,
mint Esztert meglátogatni a fonodában.
Miközben Ő az orsót forgatta,
nagypapám a kendőt odaadta.
A mézeskalácsba rejtve szeretetét,
így kérte meg nagymamám kezét.
Ahogy a gólya visszatér fészkébe,
úgy repültem vissza a való életbe.
A Múzeumfaluból kisétálva
bezárult képzeletem tárháza.
