A NYITRAI BARBARA felhasználó összes verse >>>
Bolondos hallowen
Csípős, őszi reggeli órákban,
Bandukolva a közeli iskolába,
Különös látvány tárult elém,
Mintha egy töklámpás intett volna felém.
Korán keltem, zsong a fejem,
Kezdem elveszíteni az eszem?
Ez nem más, mint egy móka,
A természet táncos partija.
A fák felöltötték ünnepi gúnyájukat,
S abban kezdték kergetni a boszorkányokat.
Kiknek seprűi bukfenceket vetettek, hánytak,
A száraz falevelek ejtőernyőre szálltak.
Utcasarkon árválkodik a madárijesztő,
Aki üres fejű, ámde melegszívű.
Egy arra kóborló rekedt varjút ápol,
Kinek hangja úgy elment, mint a kámfor.
A zenét a buliba a tücsök adja,
Akinek a hangszerén megdermed a végtagja.
Ámde kesztyűt nem húzhat rá szegény,
Muzsikálnia kell, amíg nincs télidény.
Lassan már a célomhoz érek,
De az eszem még nem tért helyére.
Mert a suli udvarán folytatódik a csoda,
Harkály doktor kopogja fejét vakarva:
- Látom szemedben, te bamba deák,
Úgy nézel, mint aki nem látott még iskolát.
Elmélázva, maflán kullogtam a harmadikra,
Ahol az első órám nem volt más, mint a filozófia.
