A Malomsoky Ildikó felhasználó összes verse >>>
A kánai mennyegző rajzolata
Hangjaid nyomába kerget a szél...
Rálépni félek - az egekig ér.
Asszonyi fátyladért hajlik kezem...
Krisztusba zuhanva temetkezem.
Bút borba fojtva csak szomjazom én.
Vizemre gondolok, s itt az edény.
El vele! Sikoltok, remeg kezem...
Krisztusba kortyolva temetkezem.
Víg vagyok. Itt vagytok barátaim.
Táncolok szívemnek bús hamvain.
Szívemből szikrázik ezer kezem...
Krisztusba egyedül temetkezem.
Gyermekem, kicsinyem, egyetlenem,
Álmomban, ébren is - te vagy velem.
Ki ez az idegen? Kit fog kezem?
Krisztusba veletek temetkezem.
Mária! Mária! Válaszolj hát!
Mit felelt, mit mondott erre a szád?
Habkönnyű érintés...kezed - kezem...
Krisztusba Krisztusért temetkezem.
Tudod-e mi a jó, s hol a határ?
Mire jő kegyelem, s mire az ár?
Mi rejlik benne, ha nyílik kezem...?
Krisztusba mértékkel temetkezem.
Egybeforr-szétválik, vonz és taszít...
Én vagy-ok, te vagy-ok... épül a híd!
...az épülő hídba temetkezem.
Krisztusba Istent, Ént Temet Kezem.
