A Gregor Hanna felhasználó összes verse >>>
Elég!
Mintha meg lennél fosztva a szabadságodtól, pedig te választottad...
Mintha elvették volna a szárnyaidat, pedig soha nem is voltak...
Mintha börtönbe lennél zárva, pedig körülötted nyitva a világ...
Minden erőddel a nem létező rácsokat feszegezed, hátha engednek... Legalább egy egész kicsit!
De egyre rosszabb lesz: szűkül a tér, közelednek a falak, fogy a levegő!
Szenvedsz, több tucat ismeretlen ismerős között, akik mind veled osztoznak ezen az önként vállalt rabságon.
Lassan megbolondulsz... A toleranciád a maximumon, az energiaszinted a minimumon... Az idegszálaid már régen elszakadtak, akárcsak a többieknek. Mégis mosolyogtok. Megpróbáltok segítőkészek és türelmesek lenni. Pedig a robbanás szélén álltok...
Mégis... Mégsem mer senki egy-két rossz szónál, beszólásnál többet megengedni magának.
Hogy miért?
Mert végső soron egy csónakban eveztek.
Vagy mondhatnám azt is, hogy egy buszban utaztok...
...lassan 22 órája!!!
(2013. május 28.)
