A Gregor Hanna felhasználó összes verse >>>
Talán
Érezted már úgy, hogy jobban hiányzik, mint bármi az életben, és mégsem tudod elérni? Nem vagytok egy dimenzióban. Úgy is mondhatnám, hogy más életet éltek. Előtte élsz, vagy utána, de sosem Vele. És jobb így. Nem kaphatod meg, mert abban a pillanatban, ahogy a tiéd lenne, elveszítenéd. Örökre. Látod, máris érzed, hogy jobb így. Nélküle. Nem köthetsz össze két életet a halálig, és még azon is túl. Megváltoznál, és veled változna Ő is. De ezt nem akarod. Nem akarhatod. Ha más lenne, már nem is kellene, igaz? Mondom, hogy elveszítenéd. Semmi értelme… De akkor miért? Miért akarod annyira, hogy belehalnál? Egyáltalán mi értelme lenne belehalni? Akkor megkapnád? Nem. Soha nem kapod meg. Hát pont ez a lényeg, nem érted? A vágy. Az hajt mindent. Az egész életet. A tiédet, az enyémet, az Övét. Mindenkiét! Azért kelsz fel reggel, és fekszel le este, hogy hátha majd holnap. Akkor majd találkoztok, láthatod, megérintheted, egyek lesztek, egy helyen, egy időben. De nem. Ezt valahol mélyen te is tudod. Talán, mire befejezted az olvasást, már el is fogadtad. Jó ez így. Hiszen így kellett lennie.
(2012. november 26.)
