A Róbert Vasvári felhasználó összes verse >>>
Boldog lennék
Szédülök, izgulok, pezseg a vérem,
hatással vagy rám pusztán azzal,
hogy látlak, tudod, én...
Nem kértem ezt, hogy vonzódjak,
hogy aimer á la foile.
Ha meglátom az ajkaid, érzem
a vágy két karját a vállaimon,
ahogy tolnak előre, és csakis
a józan ész hűvöse tart vissza
ettől a mindent összekuszáló rettenettől,
ami a legboldogabb borzalom lenne,
egy tiltott boldogság következményekkel,
amik tönkretennék a jövőt.
Egy-egy pillanatban feláldoznám a holnapot
ezért a szikrázó fél percért.
Megcsókolnám a szád szélét,
kezemmel a hajadat végigsimítva,
s ezzel téged is lángra gyújtva...
Hiába halnék meg a csatamezőn,
amikor egy ilyen élve elégés szebb halál,
mint bármilyen dicső önfeláldozás, de önzőbb is...
Érted lennék önző, érted feladnám az álmaim,
egy csókodért bármivel, bárkivel szembeszállnék,
bőröd érintésétől az Istent is elhinném,
mosolygós tekintetedtől megtenném a legnehezebbet is...
Boldog lennék.
