A Sevyn Duplantis Haaland felhasználó összes verse >>>
Már csak az emlék maradt
Ma is vártalak a csendben,
bár tudtam, hogy nem jössz már.
Az ajtó némán állt előttem,
s mögötte csak az üresség várt.
A kertben lehullottak a levelek,
a szél vitte őket messzire.
Így vitt el téged is az idő,
s nem maradt más, csak az emléke.
Őrzöm még a régi mosolyod,
egy hangot, egy mozdulatot,
de minden nappal távolabb vagy,
mint parttól a ködbe vesző hajó.
Nem kérdezem már, miért mentél,
nem harcolok a múlttal tovább.
Csak néha fáj, hogy ami voltál,
ma már csupán emlékből kiált.
És amikor végleg elcsendesül
a szívemben minden régi szó,
tudni fogom: nem te tűntél el —
csak az élet lett nélküled más.
