A Sevyn Duplantis Haaland felhasználó összes verse >>>
Az utolsó fény
Elment a nap. A ház sötét lett,
és vele együtt valami bennem.
A régi hangok elhalkultak,
csak a csend maradt mellettem.
Az ablakon eső kopog,
mint elfelejtett, régi szó.
A szív még őrzi, kit szeretett,
bár tudja jól: nincs visszajó.
Kezemben egy megsárgult emlék,
egy név, mely lassan messze száll.
Hiába várom, hogy visszatérj —
az út már mögötted bezárult.
S ha egyszer rám borul az este,
nem félek majd a csendtől sem:
mert aki egyszer szívben élt,
az nem hal meg egészen bennem.
