A Sevyn Duplantis Haaland felhasználó összes verse >>>
A csend után
Már nem kopogsz az esti ajtón,
nem rezzen meg a régi kilincs,
csak az ablak őrzi még a fényt,
amelyben egykor itt voltál.
A szék üres. Az asztalon
kihűlt a csésze, néma minden.
A falak lassan megtanulják,
hogyan kell nélküled maradni.
Kint az ősz lehulló levele
nem kérdezi, hová visz az út.
Én még sokáig nézek utána,
mintha visszahozhatna téged.
De tudom már: ami elmúlt,
nem lép át többé a küszöbön.
Csak bennem jár tovább a hangod,
mint szél a bezárt szobákon.
S ha egyszer én is elcsendesedem,
talán nem lesz többé fájdalom —
csak egy halvány fény az alkonyatban,
s két emlék egymásra hajol.
