A Sevyn Duplantis Haaland felhasználó összes verse >>>
Az igazság és a végzet nem felejt sohasem
A turpisság elbújhat egy ideig.
A hazugság
felveheti az igazság ruháját.
Az árulás
mosolyoghat,
kezet foghat,
ölelhet,
és akár esküdözhet is.
De a valóság
nem felejt.
El lehet rejteni egy nyomot,
de nem lehet kitörölni
azt, hogy megtörtént.
El lehet hallgatni egy titkot,
de a csend nem változtatja meg
a történteket.
Minden titok magában hordozza
a saját végének pillanatát.
Egyszer egy szó
nem illik majd a történetbe.
Egy tekintet
túl sokáig időzik.
Egy régi mondat
előkerül.
Egy elrejtett igazság
kilép a fénybe.
És akkor
az álarc magától lehull.
Nem kell letépni.
Nem kell bosszú.
Nem kell kiáltás.
Az idő elég.
Mert senki sem menekülhet örökké
a következmények elől.
A karma lehet visszhang.
A sors lehet út.
A végzet lehet fal.
De ott van a hajlam,
az ösztön,
a gén,
az örökség —
és ott van a szabad akarat
is,
amely azt mondja:
választhatsz.
Tanulhatsz.
Fejlődhetsz.
Újrakezdhetsz.
Önmagadat képezheted,
megtanulhatod szeretni a tanulást,
és lassan olyan emberré válhatsz,
akit már nem kell elrejtened
önmagad elől.
Mert az identitás
nem pusztán az, amit örököltél.
Nem csak a génjeid.
Nem csak a családod.
Nem csak az otthon,
ahonnan elindultál.
Nem csak az állampolgárság,
amely egy országhoz köt.
Te is alakítod.
Minden döntéseddel.
Minden teljesítményeddel.
Minden kimondott igaz szóval.
Minden alkalommal,
amikor a könnyebb hazugság helyett
a nehezebb igazságot választod.
Mindenkinek joga van
a saját életéhez.
A vágyaihoz.
Az álmaihoz.
A szabadságához.
A szabad élethez.
Joga van érezni.
Joga van szeretni.
Joga van remélni.
Joga van önmagává válni.
Senki sem birtokolhatja
egy másik ember szívét.
Senki sem zárhatja kalitkába
egy másik ember lelkét.
És senki sem mondhatja meg örökre,
hogy ki lehetsz.
Mert a lélekben van valami,
amit nem lehet bilincsbe verni.
A lelkiismeret.
A lelkierő.
A remény.
A vágy,
hogy egyszer végre
igazán szabadon lélegezz.
Van hűség is.
És van árulás.
Van szeretet.
És van közöny.
Van igazság.
És van igazságtalanság.
De az igazságosság
nem ugyanaz, mint a bosszú.
Az érdem nem ugyanaz,
mint a hangos követelés.
A teljesítmény nem ugyanaz,
mint amit magadról állítasz.
A valóság előbb-utóbb
megméri a szavakat.
És amikor eljön az igazság ideje,
nem számít majd,
hány álarcod volt.
Csak az számít:
mit tettél,
kit bántottál,
kit szerettél,
kinek voltál hűséges,
mikor voltál gyáva,
és mikor volt benned lelkierő
kimondani:
„Igen. Ez történt.
Ez az én részem benne.
És vállalom.”
Mert az igazság nem felejt.
Az idő nem töröl.
A valóság nem alkuszik.
És végül
mindenki ott áll
a saját életének tükrében.
Álarc nélkül.
Hazugság nélkül.
Menekülés nélkül.
Csak a szívével,
a lelkével,
a lelkiismeretével,
és mindazzal,
amit a saját kezével írt
a saját történetébe.
