A Sevyn Duplantis Haaland felhasználó összes verse >>>
Az igazság egyszer bekopog
Elrejtheted.
A turpisságot
a mosoly mögé,
a hazugságot
szép mondatok közé,
az árulást
egy ölelésbe csomagolva.
Elrejtheted a nyomokat,
átírhatod a történetet,
másra mutathatsz,
és eljátszhatod,
hogy semmi sem történt.
De az igazság
nem attól lesz igaz,
hogy kimondják.
És nem attól lesz hamis,
hogy letagadják.
Az igazság vár.
Nem fut utánad.
Nem kiabál.
Nem könyörög,
hogy ismerd el.
Csak ott marad
a megtört részletek között,
amíg egyszer
minden út hozzá vezet.
Minden titoknak van ideje.
Egy elhallgatott mondatnak.
Egy eltitkolt tettnek.
Egy elárult bizalomnak.
Egy hamis ígéretnek.
Előbb-utóbb
valami megreped.
Egy történet.
Egy kapcsolat.
Egy alibi.
Egy álarc.
És az álarc nem marad örökké az arcon.
Lehull.
Nem mindig egyetlen pillanatban.
Néha lassan,
rétegről rétegre,
amíg már nincs mit megjátszani,
és nincs hová tovább menekülni.
Mert senki sem menekülhet örökké
a következmények elől.
A karma lehet törvény,
a sors lehet út,
a végzet lehet határ,
de a döntés
a te kezedben is ott van.
Van bennünk hajlam.
Van ösztön.
Van gén.
Van örökség.
De nem vagyunk pusztán
annak foglyai,
amit kaptunk.
Tanulhatunk.
Önmagunkat képezhetjük.
Fejlődhetünk.
Megváltozhatunk.
Megtanulhatjuk szeretni a tudást,
és megtanulhatjuk felismerni
önmagunk valódi arcát.
Ez az önfejlődés.
Nem menekülés a múltból,
hanem szembenézés vele.
Mert mindenkinek joga van
a saját életéhez.
A vágyaihoz.
Az álmaihoz.
Az érzéseihez.
Az érzelmeihez.
A szabadságához.
A szabad élethez.
Senki nem tulajdonosa
egy másik ember lelkének.
Senki nem veheti el
a másik identitását
csak azért, mert hatalma van hozzá.
Az otthon lehet gyökér.
Az állampolgárság lehet hovatartozás.
A gén lehet örökség.
A múlt lehet teher.
De az ember több annál,
amit örökölt.
A szív döntései,
a lélek mélységei,
a lelkiismeret kérdései,
a lelkierő csendes munkája
mind hozzátartoznak ahhoz,
akivé válunk.
És van hűség.
Van remény.
Van szeretet,
amely nem követel birtoklást.
Van igazságosság,
amely nem ugyanaz,
mint a bosszú.
Van érdem,
amelyet nem lehet puszta szavakkal megszerezni.
És van teljesítmény,
amelyet nem lehet hazugsággal
örökké eljátszani.
A valóság előbb-utóbb
átírja a szerepeket.
A valóságelfogadás fájhat.
Az igazságelfogadás fájhat.
De a hazugság ára
gyakran hosszabb,
mint az igazság fájdalma.
Mert az igazság
legalább felszabadít.
A hazugság
viszont újabb hazugságot kér.
Aztán még egyet.
És még egyet.
Amíg végül az ember
már azt sem tudja,
melyik arc mögött
rejtőzik ő maga.
De egyszer csend lesz.
Lehull minden álarc.
Előkerül minden titok.
Megmutatkozik minden tett.
És ott állsz majd
nem mások történetével,
hanem a sajátoddal.
Nem én mondom meg,
ki mit érdemel.
Az élet ennél bonyolultabb.
De minden tettnek
van következménye.
Minden döntésnek
van visszhangja.
Minden kimondott szónak
van súlya.
És amikor egyszer
az igazság bekopog,
nem kérdezi meg,
hogy beengeded-e.
Csak belép.
És végre
mindenki megláthatja,
mi volt álarc,
mi volt hazugság,
mi volt árulás,
és mi volt
valódi.
