A Sevyn Duplantis Haaland felhasználó összes verse >>>
Az álarc alatt nincs örök menedék
Van, amit el lehet rejteni egy ideig.
Egy hazugságot.
Egy turpisságot.
Egy elárult kezet,
egy hát mögött kimondott mondatot,
egy gondosan betanult szerepet.
De az igazság nem felejt.
Csak vár.
Vár a megfelelő pillanatra,
amikor a valóság
átrepeszti a hazugság falát,
és minden titoknak
előkerül a valódi neve.
Senki sem viselhet örökké álarcot.
Egyszer elfárad az arc,
megremeg a hang,
ellentmond egymásnak két történet,
és lehullik az,
amit olyan sokáig
önmagad helyett viseltél.
A következményeknek nincs szükségük bosszúra.
Elég, hogy megérkeznek.
Csendben.
Pontosan.
Néha későn,
néha akkor, amikor már azt hitted,
hogy végleg megmenekültél.
Van karma,
van sors,
van végzet,
van hajlam és ösztön,
de van döntés is.
Van lelkiismeret,
amely tudja, mit tettünk,
akkor is, amikor a világ még nem tudja.
Van hűség,
amely megtart.
Van remény,
amely továbbvezet.
Van igazság,
és van az igazság elfogadásának nehézsége.
Van valóság,
és van bátorság elfogadni azt.
Mert mindenkinek joga van az életéhez.
A vágyaihoz.
Az álmaihoz.
A szabadságához.
A saját útjához,
a szabad élethez,
ahhoz az identitáshoz,
amelyben önmagára ismerhet.
Nem lehet más ember életét
örökre birtokba venni.
Nem lehet elvenni a szívét,
a lelkét,
a jogát a reményhez.
A gén adhat örökséget,
az otthon adhat gyökeret,
az állampolgárság adhat hovatartozást,
de az ember önmagát is építi.
Tanulással.
Önképzéssel.
Önfejlődéssel.
Teljesítménnyel.
Érzéssel és érzelemmel.
Lelkiismerettel.
Lelkierővel.
És azzal, hogy végül vállalja:
ez az én életem.
Minden tett nyomot hagy.
Minden árulás sebet.
Minden hazugság árnyékot.
Minden igazság egyszer fényt kap.
És amikor eljön az a nap,
nem a maszk beszél majd,
hanem az, amit mögötte tettél.
Akkor nem számít,
hány ajtó mögé bújtál,
hány történetet találtál ki,
hány arcot mutattál a világnak.
A valóság ott lesz előtted.
És vele együtt
a saját tetteid súlya.
Nem én mondom meg,
ki mit érdemel.
Az élet könyvelése ennél bonyolultabb.
De egy dolog biztos:
senki sem menekülhet örökké
a saját döntései elől.
Mert végül lehullik az álarc.
Kiderül a turpisság.
Napvilágra kerül az elárulás.
Megszólal az igazság.
És ott marad az ember
a saját lelkiismeretével,
a saját történetével,
és azzal, amit valóban tett.
Az igazság nem siet.
De egyszer megérkezik.
És amikor megérkezik,
nem kérdezi,
hogy készen állsz-e rá.
Csak megmutatja,
mi volt valódi,
és mi volt csupán álarc.
