A Sevyn Duplantis Haaland felhasználó összes verse >>>
A pénz határa
Pénzen vehetsz fényt, palotát, nevet,
aranyból építhetsz magadnak eget,
megvehetsz tapsot, rangot, hízelgést,
száz üres szót és hamis éljenzést,
de tehetséget pénzzel nem vehetsz,
mert a lélekből fakad, s nem üzlet ez,
az ihletnek nincs aranyból kulcsa,
a valódi láng önmagától gyúl ma.
Lehet a zsebed súlyos és tele,
de nem lesz dallam attól a szívedben,
nem lesz ecseted biztosabb a kézben,
s nem lesz igazabb a kimondott ének.
Aki tehetséget akar vásárolni,
csak üres utánzatot tud birtokolni,
mert amit pénzért magadra öltesz,
nem lesz attól a tiéd, ha megfizeted.
És van, ahol az arany már elnémul,
ahol egy gyermek a sötétbe bámul,
egy üres szék őrzi még a múltat,
egy régi hangot keres minden útban.
Az árva szívében megáll az idő,
a hiány minden reggel újra kinő,
s amit a halál egy pillanatban elvett,
nem pótolhatja vissza a világ összes kincse.
Van gyermek, ki már az ételt sem kéri,
mert minden falat az elveszettet idézi,
érintetlen kenyér, kihűlt ital,
az asztal fölött hangtalanul virraszt a halál.
Nem a pénztől vár vigaszt, sem aranytól,
csak azt szeretné, aki többé nem szól,
s miközben a gyász belül egyre nő,
a test is gyengül, ha nincs már erő.
Először a szív fárad bele a csendbe,
minden dobbanás ugyanazt keresi benne,
egy ismerős hangot, egy régi ölelést,
egy arcot, mely nem jön vissza többé.
A bánat mélyebb lehet minden sebnél,
ha egy gyermek egyedül marad a veszteségnél,
s ha elfogy az erő, mely életre hívja,
a test is követheti a megtört szívet sírva.
Nem minden tragédia hangos és látványos,
van, amelyik csendben lesz végzetes,
egy érintetlen tányér, egy kihűlt szoba,
egy gyermek, ki már nem kérdezi: „Miért?” soha.
A gyász lassan rágja a reményt belül,
míg a világ körülötte tovább derül,
de aki elvesztette minden kapaszkodóját,
annak egy nap is örökkévalóság.
Ezért ne hidd, hogy mindennek ára van,
hogy minden hiány betömhető aranyban,
nem vásárolsz pénzzel elveszett éveket,
sem vissza nem hozod a szeretett személyt.
Nem vehetsz ihletet, őszinte szót,
nem vehetsz egy gyermeknek új otthont,
mert vannak kincsek, miknek nincs ára,
és nincs pénz, mely szeretetet cserélhetne másra.
Pénzért lehet csillogó világot venni,
de nem lehet belőle tehetséget teremteni,
nem lehet vele valódi szívet venni,
s egy elveszett életet visszahozni.
A tehetség belül lobbanó tűz,
a szeretet az, mely egy megtört lelket őriz,
s ahol az arany már tehetetlen marad,
egy emberi kéz még reményt adhat.
