A Sevyn Duplantis Haaland felhasználó összes verse >>>
Amit a pénz soha nem vehet meg semmikor sem
Pénzzel vehetsz palotát, nevet,
Aranyba márthatod az életed,
Megveheted mások hamis csodáját,
S a tapsot, mely egy percig égve száll át.
De tehetséget pénzért nem vehetsz,
Mert lélek nélkül üres minden remek,
Az ihlet nem terem aranypénz nyomán,
A valódi láng önmagából lobban.
Hiába csillog a gazdag keze,
Ha nincs a szívében dalnak tüze,
Hiába rendel magának dicsőséget,
Ha mások írják meg helyette a szépséget.
A művészet nem alku, nem portéka,
Nem lehet ráírni: ennyi az ára,
A tehetség belül születik, mélyen,
S nem mérhető sem aranyban, sem pénzben.
De van, ahol már minden ár elveszti értékét,
Ahol egy gyermek keresi elveszett szülőjét,
Egy üres szoba őrzi a régi hangot,
Egy párna őrzi még az utolsó álmot.
Az árva szívében megállhat az idő,
Minden reggel ugyanaz a hiány jön elő,
S amit elvitt a halál egyetlen perc alatt,
Azt pénz nem hozza vissza soha többé ugyanazt.
Van, hogy a gyermek már enni sem akar,
Mert a gyász a torkára némaságot takar,
Érintetlen marad kenyér és pohár,
Míg odabent egy elveszett ölelésre vár.
Nem éhségből koplal, hanem mert fáj,
A veszteség minden falatnál visszajár,
S a test lassan gyengül a lélek után,
Miközben az emlék ül az ágy szélén némán.
Először a szív roppan össze belül,
A remény elcsendesedik, majd menekül,
Minden dobbanás egy régi nevet keres,
Minden csendben ott van, aki már nincs jelen.
A gyász nem látható seb a testen,
Mégis súlyosabb lehet minden tehernél,
S ha nincs, mi újra életre hívja,
A megtört test is követheti a szívet sírva.
Nem minden vég kezdődik egyetlen csapással,
Van, amelyik lassan közeledik némán,
Egy kihűlt tányér mellett, egy üres szobában,
Egy gyermek szemében, könny nélküli gyászban.
A szeretet hiánya mélyre tud ásni,
Ott is, ahol senki nem látja a változást,
És amit kívülről talán csendnek vélnek,
Belül egy egész világ haldokló emléke lehet.
Ezért ne hidd, hogy minden megvehető,
Hogy aranytól lesz a tehetség éltető,
Nem vásárolsz ihletet, igaz szót,
Nem veszel vissza elvesztett otthont.
Nem ad pénz egy árva gyermeknek múltat,
Nem tölti be az üresen maradt utat,
Mert vannak dolgok, melyeknek nincs ára,
És a szeretet nem cserélhető aranyra.
A pénz ragyoghat, de nem alkot helyetted,
Nem adhat másik szívet, ha elvesztetted,
Nem írhat dalt, mely valóban belőled fakad,
És nem hozza vissza, aki örökre elmarad.
A tehetség ajándék, a szeretet menedék,
Egy árva gyermeknek néha ez a mindenség,
S ahol az arany már semmit sem érhet,
Egy emberi szív még visszaadhat reményt az életnek.
