A Sevyn Duplantis Haaland felhasználó összes verse >>>
Amit arannyal sem lehet megvenni
Pénzzel vehetsz palotát, fényt, nevet,
Aranyból rakathatsz magadnak eget,
Megvehetsz tapsot, hízelgő szavakat,
Selyembe öltöztethetsz száz kirakatot,
De tehetséget pénzen nem vehetsz,
A lélek tüzét erszényből nem nyered,
Mert ami belül születik: tiszta erő,
Nem árucikk, mit megfizet a vevő.
Lehet gazdag, ki gyémántot szór,
De üres a dal, ha nincs benne lángolás,
Lehet kezében minden földi vagyon,
De ihletet nem vesz aranyon,
A hang mögött ott kell lennie a szívnek,
A szónak, melytől néma falak is sírnak,
Mert művészetet nem vernek pénzből össze,
A tehetség a lélek titkos öröksége.
S van, ahol a pénz már semmit sem ér,
Ahol egy gyermek egy elvesztett arcot kér,
Egy ölelést, mely többé vissza nem tér,
Egy hangot, mely nélkül túl hosszú az éj.
Az árvaság ott ül az üres széken,
Ott reszket minden elnémult emléken,
S a gyermek szívében olyan mély a hiány,
Hogy a világ összes kincse kevés talán.
Van, hogy nem kell már az étel, semmi,
Mert a gyász nem engedi a testet enni,
Ott marad érintetlenül a kenyér,
A pohárban kihűl a víz és a remény.
A gyermek csak őrzi, kit elveszített,
S nem találja többé a régi reggelt,
A fájdalom lassan minden erőt elér,
S a test is gyengül, ahogy a lélek vér.
Előbb a szív fárad bele a gyászba,
Minden dobbanás nehezebb éjszakákra,
Mintha az elveszettet hívná vissza,
De csak a csend felel neki vissza.
A bánat mélyén elnémul az éhség,
A világ íze lassan mind semmivé ég,
S ha nincs már erő, mely életre hívja,
A test is követi a megtört szívet sírva.
Nem minden halál kezdődik sebbel,
Van, amelyik némán érkezik közelebb,
Egy asztalnál, ahol kihűl a falat,
Egy ágyban, ahol már nem mozdul a pillanat.
A gyász önmagában is lehet teher,
Melyet egy gyermek vállára tenni sem szabad,
Mert aki szeretett, annak elvesztése
Nem egyszerű hiány — hanem egész világ temetése.
Ezért ne mondd: „Mindent megold a vagyon”,
Ha egy gyermek sír egy üres ablakon,
Nem veszhetsz pénzen vissza egy életet,
Nem vásárolhatsz elveszett szeretetet.
Nem ad arany új szülői kezet,
Nem tölti be pénz az üres szívet,
És tehetséget sem adhat, bármit ígér —
A legnagyobb kincs az, amit a lélek teremt, s elkísér.
Mert pénzért lehet venni csillogó világot,
De nem lehet venni igaz alkotást,
Nem lehet megvenni egy gyermek mosolyát,
Sem visszahozni az elveszett családot.
Ha egy árva szívét szeretet veszi körül,
Talán a sötétség mögött új hajnal derül,
S ahol az arany végül tehetetlen marad,
Ott egy emberi kéz még életet adhat.
