A Sevyn Duplantis Haaland felhasználó összes verse >>>
Amit pénz nem vehet meg
Pénzzel lehet házat emelni az égre,
Lehet aranykaput verni a fénybe,
Lehet nevet venni márványba vésve,
Selyembe bújni, pompába, kevélyen,
De amit a lélek magában hordoz,
Nem adja el sem arany, sem hatalom,
A tehetség nem terem pénzeszsákban,
És nem vásárolható meg a világban.
Van, ki ezüstből épít magának trónt,
S azt hiszi, a csillag is neki bókol,
Megveszi mások tapsát, a dicsőséget,
De nem vesz hozzá valódi tehetséget.
Mert kézben lehet tartani a kincset,
De ihletet venni pénzért mégsem lehet,
A dalhoz szív kell, a szóhoz lélek,
S az igaz érték nem eladó vétel.
De van egy ár, melyet pénz nem enyhít,
Mikor az emberből egy drága arc hiányzik,
Mikor egy üres szék némán felel,
S a csend minden reggel ugyanoda terel.
Az árva szívében nincs alku, nincs mérleg,
A veszteség súlya mélyebbre érhet,
S hiába kínálnak kincset a gyászra,
Nem nyílik vissza többé a lezárt ajtó zárja.
Van gyermek, ki este nem kér már kenyeret,
Mert a bánattól összeszorul a szeretet,
A tányér érintetlen, a pohár tele,
S az éhség sem talál utat már bele.
Csak őrzi magában azt, ami elveszett,
S nem érti, miért lett ilyen üres a reggel,
A gyász lassan minden falatot elnémít,
És a test is követi a megtört szívet végül.
Először talán a szív fárad el csendben,
Nem dobban úgy, mint régen, könnyedebben,
A fájdalom éjjel a mellkasra ül,
S a gyermek csak néz a sötétbe, egyedül.
Aztán a test is egyre gyengébb,
Mintha az élet súlya túl nehéz lenne még,
S amikor már a remény sem kér enni,
A test is feladhatja, hogy tovább kelljen élni.
Nem minden seb látható kívülről,
Nem minden könny hullik le a szemekből,
Van gyász, mely hangtalanul mar belül,
És minden nappal egyre mélyebbre kerül.
Az árvaság nem csupán egy szó a papíron,
Hanem hiány, amely ott ül minden hajnalon,
S van, hogy a szív oly mélyen gyászol,
Hogy az élet fonala is elvékonyodik attól.
Ezért ne mondd, hogy minden megvehető,
Hogy arannyal minden veszteség temethető,
Mert pénz nem ad vissza elveszett ölelést,
Nem gyógyít meg minden néma szenvedést.
Nem vásárolhat szívet, ihletet, álmot,
Nem töltheti meg élettel az üres világot,
Amit valóban szeretetből kaptunk egykor,
Azt nem pótolja sem arany, sem ezüst.
És mégis: amíg egy kéz a másikba ér,
Amíg egy hang azt mondja: „Itt vagyok, ne félj!”,
Amíg akad valaki, ki asztalhoz ültet,
S nem hagyja magára a megtört szívű gyermeket,
Addig talán a csend sem győzhet végleg,
S a gyász mögött lassan új hajnal ébred,
Mert pénzzel nem vehető meg a tehetség —
De szeretettel megmenthető lehet egy élet.
